παραπίπτω
Non-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
παραπίπτω
παραπεσοῦμαι
Structure:
παρα
(Prefix)
+
πίπτ
(Stem)
+
ω
(Ending)
Sense
- to fall beside
- to fall in one's way, offers, the first that comes
- to befall
- to fall aside or away from, to fall away
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- "τὸ δ’ ἔσχατον πάντων, ὅτι ἐάν τισ ἡμῖν καὶ σχολὴ γένηται ἀπ’ αὐτοῦ καὶ τραπώμεθα πρὸσ τὸ σκοπεῖν τι, ἐν ταῖσ ζητήσεσι πανταχοῦ παραπῖπτον θόρυβον παρέχει καὶ ταραχὴν καὶ ἐκπλήττει, ὥστε μὴ δύνασθαι ὑπ’ αὐτοῦ καθορᾶν τἀληθέσ, ἀλλὰ τῷ ὄντι ἡμῖν δέδεικται ὅτι εἰ μέλλομέν ποτε καθαρῶσ τι εἴσεσθαι, ἀπαλλακτέον αὐτοῦ καὶ αὐτῇ τῇ ψυχῇ θεατέον αὐτὰ τὰ πράγματα· (Plutarch, Consolatio ad Apollonium, chapter, section 13 2:6)
- ὁ γὰρ δὴ χρόνοσ ἐκεῖνοσ ἤνεγκεν ἀνθρώπουσ χειρῶν μὲν ἔργοισ καὶ ποδῶν τάχεσι καὶ σωμάτων ῥώμαισ, ὡσ ἐοίκεν, ὑπερφυεῖσ καὶ ἀκαμάτουσ, πρὸσ οὐδὲν δὲ τῇ φύσει χρωμένουσ ἐπιεικὲσ οὐδὲ ὠφέλιμον, ἀλλ’ ὕβρει τε χαίροντασ ὑπερηφάνῳ, καὶ ἀπολαύοντασ τῆσ δυνάμεωσ ὠμότητι καὶ πικρίᾳ, καὶ τῷ κρατεῖν τε καὶ βιάζεσθαι καὶ διαφθείρειν τὸ παραπῖπτον, αἰδῶ δὲ καὶ δικαιοσύνην καὶ τὸ ἴσον καὶ τὸ φιλάνθρωπον, ὡσ ἀτολμίᾳ τοῦ ἀδικεῖν καὶ φόβῳ τοῦ ἀδικεῖσθαι τοὺσ πολλοὺσ ἐπαινοῦντασ, οὐδὲν οἰομένουσ προσήκειν τοῖσ πλέον ἔχειν δυναμένοισ. (Plutarch, chapter 6 4:1)
- τὸ δ’ ἔσχατον πάντων ὅτι, ἐάν τισ ἡμῖν καὶ σχολὴ γένηται ἀπ’ αὐτοῦ καὶ τραπώμεθα πρὸσ τὸ σκοπεῖν τι, ἐν ταῖσ ζητήσεσιν αὖ πανταχοῦ παραπῖπτον θόρυβον παρέχει καὶ ταραχὴν καὶ ἐκπλήττει, ὥστε μὴ δύνασθαι ὑπ’ αὐτοῦ καθορᾶν τἀληθέσ. (Plato, Euthyphro, Apology, Crito, Phaedo, 126:2)
- διὸ καὶ τοὺσ ἐπὶ πραγμάτων ταττομένουσ χρὴ τῶν τοιούτων οὐδενὸσ μᾶλλον φροντίζειν ὡσ τοῦ μὴ λανθάνειν τὰσ προαιρέσεισ τῶν διαλυομένων τὰσ ἔχθρασ ἢ συντιθεμένων τὰσ φιλίασ, πότε τοῖσ καιροῖσ εἴκοντεσ καὶ πότε ταῖσ ψυχαῖσ ἡττώμενοι ποιοῦνται τὰσ συνθήκασ, ἵνα τοὺσ μὲν ἐφέδρουσ νομίζοντεσ εἶναι τῶν καιρῶν ἀεὶ φυλάττωνται, τοῖσ δὲ πιστεύοντεσ ὡσ ὑπηκόοισ ἢ φίλοισ ἀληθινοῖσ πᾶν τὸ παραπῖπτον ἐξ ἑτοίμου παραγγέλλωσιν. (Polybius, Histories, book 3, chapter 12 5:1)
- τούτων γὰρ οἱ μὲν ἀντίοι συμπίπτοντεσ τοῖσ ὑποζυγίοισ, ὁπότε διαπτοηθεῖεν ἐκ τῆσ πληγῆσ, οἱ δὲ κατὰ τὴν εἰσ τοὔμπροσθεν ὁρμὴν ἐξωθοῦντεσ πᾶν τὸ παραπῖπτον ἐν ταῖσ δυσχωρίαισ, μεγάλην ἀπειργάζοντο ταραχήν. (Polybius, Histories, book 3, chapter 51 5:2)
Synonyms
-
to fall beside
-
to befall
-
to fall aside or away from
Derived
- ἀμφιπίπτω (to fall around, to embrace, embracing)
- ἀναπίπτω (to fall back, to fall back, give ground)
- ἀποπίπτω (to fall off from, to fall off)
- διαπίπτω (to fall away, slip away, escape)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- εἰσπίπτω (to fall into, to rush or burst in, to fall into)
- ἐκπίπτω (to fall out of, to be thrown ashore, to suffer shipwreck)
- ἐμπίπτω (to fall in or upon or into, to fall upon, attack)
- ἐπεισπίπτω (to fall in upon, to burst in, to fall upon)
- ἐπιπίπτω (to fall upon or over, to fall upon, attack)
- καταπίπτω (to fall or drop down, fell, to have the falling sickness)
- μεταπίπτω (to fall differently, undergo a change, to change one's opinion suddenly)
- παρεισπίπτω (to get in by the side, steal in)
- παρεμπίπτω (to fall in by the way, creep or steal in)
- περιπίπτω (to fall around, so as to embrace, to fall around)
- πίπτω (I fall)
- προκαταπίπτω (to fall down before, reached, beforehand)
- προπίπτω (to fall or throw oneself forward, to fall prostrate, to rush forward)
- προσπίπτω (to fall upon, strike against, to fall against)
- συμπίπτω (I fall together, meet violently, I fall in with)
- συνεισπίπτω (to fall or be thrown into with, to rush in together)
- συνεκπίπτω (to rush out together with, to be driven out or banished together, to disappear together)
- συνεμπίπτω (to fall in or upon together, to fall on or attack together)
- ὑπερπίπτω (to fall over, run over, project)
- ὑποπίπτω (to fall under or down, to sink in, to fall down before)