Ancient Greek-English Dictionary Language

ἀφῑ́ημι

-μι athematic Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἀφῑ́ημι ἀφήσω ἀφῆκα ἀφεῖκα ἀφεῖμαι

Structure: ἀπ (Prefix) + ί̔̄́ε̄ (Stem) + μι (Ending)

Etym.: i short in epic, except in augm. tenses: i_ attic

Sense

  1. to send forth, discharge, emit
  2. to let fall from one's grasp
  3. (in prose) to send forth, dispatch
  4. to give up or hand over

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀφῑ́ημι ἀφῑ́ης ἀφῑ́ησιν*
Dual ἀφῑ́ετον ἀφῑ́ετον
Plural ἀφῑ́εμεν ἀφῑ́ετε ἀφῑέᾱσιν*
SubjunctiveSingular ἀφῑῶ ἀφῑῇς ἀφῑῇ
Dual ἀφῑῆτον ἀφῑῆτον
Plural ἀφῑῶμεν ἀφῑῆτε ἀφῑῶσιν*
OptativeSingular ἀφῑείην ἀφῑείης ἀφῑείη
Dual ἀφῑείητον ἀφῑειήτην
Plural ἀφῑείημεν ἀφῑείητε ἀφῑείησαν
ImperativeSingular ἀφῑ́ει ἀφῑέτω
Dual ἀφῑ́ετον ἀφῑέτων
Plural ἀφῑ́ετε ἀφῑέντων
Infinitive ἀφῑέναι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀφῑεις ἀφῑεντος ἀφῑεισα ἀφῑεισης ἀφῑεν ἀφῑεντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀφῑ́εμαι ἀφῑ́εσαι ἀφῑ́εται
Dual ἀφῑ́εσθον ἀφῑ́εσθον
Plural ἀφῑέμεθα ἀφῑ́εσθε ἀφῑ́ενται
SubjunctiveSingular ἀφῑῶμαι ἀφῑῇ ἀφῑῆται
Dual ἀφῑῆσθον ἀφῑῆσθον
Plural ἀφῑώμεθα ἀφῑῆσθε ἀφῑῶνται
OptativeSingular ἀφῑείμην ἀφῑεῖο ἀφῑεῖτο
Dual ἀφῑεῖσθον ἀφῑείσθην
Plural ἀφῑείμεθα ἀφῑεῖσθε ἀφῑεῖντο
ImperativeSingular ἀφῑ́εσο ἀφῑέσθω
Dual ἀφῑ́εσθον ἀφῑέσθων
Plural ἀφῑ́εσθε ἀφῑέσθων
Infinitive ἀφῑ́εσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀφῑεμενος ἀφῑεμενου ἀφῑεμενη ἀφῑεμενης ἀφῑεμενον ἀφῑεμενου

Future tense

Imperfect tense

Aorist tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ά̓φηκα ά̓φηκας ά̓φηκεν*
Dual ἀφῆκατον ἀφήκατην
Plural ἀφῆκαμεν ἀφῆκατε ά̓φηκαν
SubjunctiveSingular ἀφέκω ἀφέκῃς ἀφέκῃ
Dual ἀφέκητον ἀφέκητον
Plural ἀφέκωμεν ἀφέκητε ἀφέκωσιν*
OptativeSingular ἀφεκίην ἀφεκίης ἀφεκίη
Dual ἀφεκίητον ἀφεκιήτην
Plural ἀφεκίημεν ἀφεκίητε ἀφεκίησαν
ImperativeSingular ἀφέκον ἀφεκάτω
Dual ἀφέκατον ἀφεκάτων
Plural ἀφέκατε ἀφεκάντων
Infinitive ἀφέκαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀφεκᾱς ἀφεκαντος ἀφεκᾱσα ἀφεκᾱσης ἀφεκαν ἀφεκαντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀφήκαμην ἀφῆκω ἀφῆκατο
Dual ἀφῆκασθον ἀφήκασθην
Plural ἀφήκαμεθα ἀφῆκασθε ἀφῆκαντο
SubjunctiveSingular ἀφέκωμαι ἀφέκῃ ἀφέκηται
Dual ἀφέκησθον ἀφέκησθον
Plural ἀφεκώμεθα ἀφέκησθε ἀφέκωνται
OptativeSingular ἀφεκίμην ἀφέκιο ἀφέκιτο
Dual ἀφέκισθον ἀφεκίσθην
Plural ἀφεκίμεθα ἀφέκισθε ἀφέκιντο
ImperativeSingular ἀφέκαι ἀφεκάσθω
Dual ἀφέκασθον ἀφεκάσθων
Plural ἀφέκασθε ἀφεκάσθων
Infinitive ἀφέκεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀφεκαμενος ἀφεκαμενου ἀφεκαμενη ἀφεκαμενης ἀφεκαμενον ἀφεκαμενου

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἀποθανοῦσα γὰρ μυῖα τέφρασ ἐπιχυθείσησ ἀνίσταται καὶ παλιγγενεσία τισ αὐτῇ καὶ βίοσ ἄλλοσ ἐξ ὑπαρχῆσ γίνεται, ὡσ ἀκριβῶσ πεπεῖσθαι πάντασ, ὅτι κἀκείνων ἀθάνατόσ ἐστιν ἡ ψυχή, εἴ γε καὶ ἀπελθοῦσα ἐπανέρχεται πάλιν καὶ γνωρίζει καὶ ἐπανίστησι τὸ σῶμα καὶ πέτεσθαι τὴν μυῖαν ποιεῖ, καὶ ἐπαληθεύει τὸν περὶ Ἑρμοτίμου τοῦ Κλαζομενίου μῦθον, ὅτι πολλάκισ ἀφιεῖσα αὐτὸν ἡ ψυχὴ ἀπεδήμει καθ’ ἑαυτήν, εἶτα ἐπανελθοῦσα ἐπλήρου αὖθισ τὸ σῶμα καὶ ἀνίστα τὸν Ἑρμότιμον. (Lucian, Muscae Encomium, (no name) 7:3)
  • ἐπὶ τοῖσ ἀναγκαίοισ πάθεσιν ἀφιεῖσα φωνήν. (Plutarch, De sollertia animalium, chapter, section 19 11:1)
  • Μαρτυρίαι ἐπειδὴ τοίνυν ἐτελεύτησεν, ἦλθον ὡσ τοὺσ ἐξηγητάσ, ἵνα εἰδείην ὅ τι με χρὴ ποιεῖν περὶ τούτων, καὶ διηγησάμην αὐτοῖσ ἅπαντα τὰ γενόμενα, τήν τε ἄφιξιν τὴν τούτων καὶ τὴν εὔνοιαν τῆσ ἀνθρώπου, καὶ ὡσ εἶχον αὐτὴν ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ὡσ διὰ τὸ κυμβίον, οὐκ ἀφιεῖσα, τελευτήσειεν. (Demosthenes, Speeches 41-50, 86:4)
  • τὸ κατ’ ἐνιαυτὸν ὕδωρ ἐκαρποῦτ’ ἐκ Διόσ, οὐχ ὡσ νῦν ἀπολλῦσα ῥέον ἀπὸ ψιλῆσ τῆσ γῆσ εἰσ θάλατταν, ἀλλὰ πολλὴν ἔχουσα καὶ εἰσ αὐτὴν καταδεχομένη, τῇ κεραμίδι στεγούσῃ γῇ διαταμιευομένη, τὸ καταποθὲν ἐκ τῶν ὑψηλῶν ὕδωρ εἰσ τὰ κοῖλα ἀφιεῖσα κατὰ πάντασ τοὺσ τόπουσ παρείχετο ἄφθονα κρηνῶν καὶ ποταμῶν νάματα, ὧν καὶ νῦν ἔτι ἐπὶ ταῖσ πηγαῖσ πρότερον οὔσαισ ἱερὰ λελειμμένα ἐστὶν σημεῖα ὅτι περὶ αὐτῆσ ἀληθῆ λέγεται τὰ νῦν. (Plato, Hippias Major, Hippias Minor, Ion, Menexenus, Cleitophon, Timaeus, Critias, Minos, Epinomis, 36:1)
  • "τήν τε γὰρ καρύαν οὕτωσ ὠνόμασαν, ὅτι πνεῦμα βαρὺ καὶ καρωτικὸν ἀφιεῖσα λυπεῖ τοὺσ ὑπ’ αὐτῆσ παρακεκλιμένουσ· (Plutarch, Quaestiones Convivales, book 3, 10:8)

Synonyms

  1. to send forth

  2. to let fall from one's grasp

  3. to send forth

  4. to give up or hand over

Related

Derived

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION