Ancient Greek-English Dictionary Language

ὁρίζω

Non-contract Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ὁρίζω ὁριῶ ὥρισα ὥρικα ὥρισμαι ὡρίσθην

Structure: ὁρίζ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: also used in mid. sense

Sense

  1. I divide, seperate from
  2. I separate
  3. I delimit
  4. I bound
  5. I pass between or through
  6. I part, divide

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὁρίζω ὁρίζεις ὁρίζει
Dual ὁρίζετον ὁρίζετον
Plural ὁρίζομεν ὁρίζετε ὁρίζουσιν*
SubjunctiveSingular ὁρίζω ὁρίζῃς ὁρίζῃ
Dual ὁρίζητον ὁρίζητον
Plural ὁρίζωμεν ὁρίζητε ὁρίζωσιν*
OptativeSingular ὁρίζοιμι ὁρίζοις ὁρίζοι
Dual ὁρίζοιτον ὁριζοίτην
Plural ὁρίζοιμεν ὁρίζοιτε ὁρίζοιεν
ImperativeSingular ό̔ριζε ὁριζέτω
Dual ὁρίζετον ὁριζέτων
Plural ὁρίζετε ὁριζόντων, ὁριζέτωσαν
Infinitive ὁρίζειν
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁριζων ὁριζοντος ὁριζουσα ὁριζουσης ὁριζον ὁριζοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὁρίζομαι ὁρίζει, ὁρίζῃ ὁρίζεται
Dual ὁρίζεσθον ὁρίζεσθον
Plural ὁριζόμεθα ὁρίζεσθε ὁρίζονται
SubjunctiveSingular ὁρίζωμαι ὁρίζῃ ὁρίζηται
Dual ὁρίζησθον ὁρίζησθον
Plural ὁριζώμεθα ὁρίζησθε ὁρίζωνται
OptativeSingular ὁριζοίμην ὁρίζοιο ὁρίζοιτο
Dual ὁρίζοισθον ὁριζοίσθην
Plural ὁριζοίμεθα ὁρίζοισθε ὁρίζοιντο
ImperativeSingular ὁρίζου ὁριζέσθω
Dual ὁρίζεσθον ὁριζέσθων
Plural ὁρίζεσθε ὁριζέσθων, ὁριζέσθωσαν
Infinitive ὁρίζεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁριζομενος ὁριζομενου ὁριζομενη ὁριζομενης ὁριζομενον ὁριζομενου

Future tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὁρίω ὁρίεις ὁρίει
Dual ὁρίειτον ὁρίειτον
Plural ὁρίουμεν ὁρίειτε ὁρίουσιν*
OptativeSingular ὁρίοιμι ὁρίοις ὁρίοι
Dual ὁρίοιτον ὁριοίτην
Plural ὁρίοιμεν ὁρίοιτε ὁρίοιεν
Infinitive ὁρίειν
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁριων ὁριουντος ὁριουσα ὁριουσης ὁριουν ὁριουντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὁρίουμαι ὁρίει, ὁρίῃ ὁρίειται
Dual ὁρίεισθον ὁρίεισθον
Plural ὁριοῦμεθα ὁρίεισθε ὁρίουνται
OptativeSingular ὁριοίμην ὁρίοιο ὁρίοιτο
Dual ὁρίοισθον ὁριοίσθην
Plural ὁριοίμεθα ὁρίοισθε ὁρίοιντο
Infinitive ὁρίεισθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁριουμενος ὁριουμενου ὁριουμενη ὁριουμενης ὁριουμενον ὁριουμενου
Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὁρισθήσομαι ὁρισθήσῃ ὁρισθήσεται
Dual ὁρισθήσεσθον ὁρισθήσεσθον
Plural ὁρισθησόμεθα ὁρισθήσεσθε ὁρισθήσονται
OptativeSingular ὁρισθησοίμην ὁρισθήσοιο ὁρισθήσοιτο
Dual ὁρισθήσοισθον ὁρισθησοίσθην
Plural ὁρισθησοίμεθα ὁρισθήσοισθε ὁρισθήσοιντο
Infinitive ὁρισθήσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁρισθησομενος ὁρισθησομενου ὁρισθησομενη ὁρισθησομενης ὁρισθησομενον ὁρισθησομενου

Imperfect tense

Aorist tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ώ̔ρισα ώ̔ρισας ώ̔ρισεν*
Dual ὡρίσατον ὡρισάτην
Plural ὡρίσαμεν ὡρίσατε ώ̔ρισαν
SubjunctiveSingular ὁρίσω ὁρίσῃς ὁρίσῃ
Dual ὁρίσητον ὁρίσητον
Plural ὁρίσωμεν ὁρίσητε ὁρίσωσιν*
OptativeSingular ὁρίσαιμι ὁρίσαις ὁρίσαι
Dual ὁρίσαιτον ὁρισαίτην
Plural ὁρίσαιμεν ὁρίσαιτε ὁρίσαιεν
ImperativeSingular ό̔ρισον ὁρισάτω
Dual ὁρίσατον ὁρισάτων
Plural ὁρίσατε ὁρισάντων
Infinitive ὁρίσαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁρισᾱς ὁρισαντος ὁρισᾱσα ὁρισᾱσης ὁρισαν ὁρισαντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὡρισάμην ὡρίσω ὡρίσατο
Dual ὡρίσασθον ὡρισάσθην
Plural ὡρισάμεθα ὡρίσασθε ὡρίσαντο
SubjunctiveSingular ὁρίσωμαι ὁρίσῃ ὁρίσηται
Dual ὁρίσησθον ὁρίσησθον
Plural ὁρισώμεθα ὁρίσησθε ὁρίσωνται
OptativeSingular ὁρισαίμην ὁρίσαιο ὁρίσαιτο
Dual ὁρίσαισθον ὁρισαίσθην
Plural ὁρισαίμεθα ὁρίσαισθε ὁρίσαιντο
ImperativeSingular ό̔ρισαι ὁρισάσθω
Dual ὁρίσασθον ὁρισάσθων
Plural ὁρίσασθε ὁρισάσθων
Infinitive ὁρίσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁρισαμενος ὁρισαμενου ὁρισαμενη ὁρισαμενης ὁρισαμενον ὁρισαμενου
Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ὡρίσθην ὡρίσθης ὡρίσθη
Dual ὡρίσθητον ὡρισθήτην
Plural ὡρίσθημεν ὡρίσθητε ὡρίσθησαν
SubjunctiveSingular ὁρίσθω ὁρίσθῃς ὁρίσθῃ
Dual ὁρίσθητον ὁρίσθητον
Plural ὁρίσθωμεν ὁρίσθητε ὁρίσθωσιν*
OptativeSingular ὁρισθείην ὁρισθείης ὁρισθείη
Dual ὁρισθείητον ὁρισθειήτην
Plural ὁρισθείημεν ὁρισθείητε ὁρισθείησαν
ImperativeSingular ὁρίσθητι ὁρισθήτω
Dual ὁρίσθητον ὁρισθήτων
Plural ὁρίσθητε ὁρισθέντων
Infinitive ὁρισθῆναι
Participle MasculineFeminineNeuter
ὁρισθεις ὁρισθεντος ὁρισθεισα ὁρισθεισης ὁρισθεν ὁρισθεντος

Perfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἄνθρωποσ ἄνθρωποσ, ὃσ ἂν εὔξηται εὐχὴν Κυρίῳ ἢ ὀμόσῃ ὅρκον ἢ ὁρίσηται ὁρισμῷ περὶ τῆσ ψυχῆσ αὐτοῦ, οὐ βεβηλώσει τὸ ρῆμα αὐτοῦ. πάντα ὅσα ἂν ἐξέλθῃ ἐκ τοῦ στόματοσ αὐτοῦ, ποιήσει. (Septuagint, Liber Numeri 30:3)
  • ἐὰν δὲ εὔξηται γυνὴ εὐχὴν Κυρίῳ ἢ ὁρίσηται ὁρισμὸν ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ πατρὸσ αὐτῆσ ἐν τῇ νεότητι αὐτῆσ καὶ ἀκούσῃ ὁ πατὴρ αὐτῆσ τὰσ εὐχὰσ αὐτῆσ καὶ τοὺσ ὁρισμοὺσ αὐτῆσ, οὓσ ὡρίσατο κατὰ τῆσ ψυχῆσ αὐτῆσ, καὶ παρασιωπήσῃ αὐτῆσ ὁ πατήρ, καὶ στήσονται πᾶσαι αἱ εὐχαὶ αὐτῆσ, (Septuagint, Liber Numeri 30:4)
  • καὶ πάντεσ οἱ ὁρισμοί, οὓσ ὡρίσατο κατὰ τῆσ ψυχῆσ αὐτῆσ, μενοῦσιν αὐτῇ. (Septuagint, Liber Numeri 30:5)
  • ἐὰν δὲ ἀνανεύων ἀνανεύσῃ ὁ πατὴρ αὐτῆσ, ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἀκούσῃ πάσασ τὰσ εὐχὰσ αὐτῆσ καὶ τοὺσ ὁρισμούσ, οὓσ ὡρίσατο κατὰ τῆσ ψυχῆσ αὐτῆσ, οὐ στήσονται. καὶ Κύριοσ καθαριεῖ αὐτήν, ὅτι ἀνένευσεν ὁ πατὴρ αὐτῆσ. (Septuagint, Liber Numeri 30:6)
  • ἐγὼ γὰρ αὐτὸσ μὲν οἶδα καὶ ὁρίζω τὸ συμβεβηκὸσ ἡλίκον ἐστίν· (Plutarch, Consolatio ad uxorem, section 22)
  • περὶ δὲ τῆσ Οὐδὲν ὁρίζω φωνῆσ καὶ τῶν ὁμοίων λέγομεν ὡσ οὐ δογμάτων· (Diogenes Laertius, Lives of Eminent Philosophers, Q, Kef. ia'. PURRWN 43:6)
  • οὐχ ὁρίζω τοῦτο, ἀλλὰ μάλιστα μὲν οἶμαι καὶ καθάπαξ αὐτοὺσ παραχωρήσειν· (Aristides, Aelius, Orationes, 9:4)

Synonyms

  1. I separate

  2. I bound

  3. I pass between or through

  4. I part

Related

Derived

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION