Ancient Greek-English Dictionary Language

βαίνω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: βαίνω βήσω ἔβην βέβηκα βέβαμαι

Structure: βαίν (Stem) + ω (Ending)

Etym.: Root BA

Sense

  1. I go, I step, I move on foot.

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular βαίνω βαίνεις βαίνει
Dual βαίνετον βαίνετον
Plural βαίνομεν βαίνετε βαίνουσιν*
SubjunctiveSingular βαίνω βαίνῃς βαίνῃ
Dual βαίνητον βαίνητον
Plural βαίνωμεν βαίνητε βαίνωσιν*
OptativeSingular βαίνοιμι βαίνοις βαίνοι
Dual βαίνοιτον βαινοίτην
Plural βαίνοιμεν βαίνοιτε βαίνοιεν
ImperativeSingular βαίνε βαινέτω
Dual βαίνετον βαινέτων
Plural βαίνετε βαινόντων, βαινέτωσαν
Infinitive βαίνειν
Participle MasculineFeminineNeuter
βαινων βαινοντος βαινουσα βαινουσης βαινον βαινοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular βαίνομαι βαίνει, βαίνῃ βαίνεται
Dual βαίνεσθον βαίνεσθον
Plural βαινόμεθα βαίνεσθε βαίνονται
SubjunctiveSingular βαίνωμαι βαίνῃ βαίνηται
Dual βαίνησθον βαίνησθον
Plural βαινώμεθα βαίνησθε βαίνωνται
OptativeSingular βαινοίμην βαίνοιο βαίνοιτο
Dual βαίνοισθον βαινοίσθην
Plural βαινοίμεθα βαίνοισθε βαίνοιντο
ImperativeSingular βαίνου βαινέσθω
Dual βαίνεσθον βαινέσθων
Plural βαίνεσθε βαινέσθων, βαινέσθωσαν
Infinitive βαίνεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
βαινομενος βαινομενου βαινομενη βαινομενης βαινομενον βαινομενου

Future tense

Imperfect tense

Aorist tense

Perfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἀλλ’ ἄλλην τινὰ μῆτιν ἔχων διέτριβε κέλευθα τοῖα πέλωρ’ ὡσ εἴ τισ ἀραιῇσι δρυσὶ βαίνοι. (Anonymous, Homeric Hymns, 39:3)
  • Καὶ ἀναγκάζονται κατὰ τὸν κενεῶνα καὶ κατὰ τὸ ἄρθρον τὸ ἐκπεπτωκὸσ κοῖλοι καὶ σκολιοὶ εἶναι‧ κατὰ δὲ τὸ ὑγιὲσ ἐσ τὸ ἔξω ὁ γλουτὸσ ἀναγκάζεται περιφερὴσ εἶναι‧ εἰ γάρ τισ ἔξω τῷ ποδὶ τοῦ ὑγιέοσ σκέλεοσ βαίνοι, ἀπωθοίη ἂν τὸ σῶμα τὸ ἄλλο ἐσ τὸ σιναρὸν σκέλοσ τὴν ὄχησιν ποιέεσθαι‧ τὸ δὲ σιναρὸν‧ οὐκ ἂν δύναιτο ὀχέειν‧ πῶσ γάρ; (Hippocrates, Oeuvres Completes D'Hippocrate., , 52.2)
  • Ἐν τούτῳ τῷ σχήματι τάχιστα ἂν δύναιτο ὑποτιθέναι τὸ ὑγιὲσ σκέλοσ, εἰ τῷ μὲν σιναρῷ ἐξωτέρω βαίνοι, τῷ δὲ ὑγιέϊ ἐσωτέρω. (Hippocrates, Oeuvres Completes D'Hippocrate., , 52.8)
  • ἅ γε μὴν ἀπέλαυον τῆσ ἀρχῆσ κατὰ τὴν Οἰβάρου σοφίαν, ὃσ πρῶτοσ εἰπεῖν λέγεται Κύρῳ δυσχεραίνοντι τὴν πολλὴν πλάνην δεῖν αὐτὸν καὶ ἀνάγκην εἶναι πανταχοῖ περιφοιτᾶν τῆσ ἀρχῆσ ἑκόντα τε καὶ ἄκοντα, εἰ μέλλοι βασιλεύειν, ὁρῶντα εἰσ τὴν βύρσαν, ὡσ ἐφ’ ἃ μὲν αὐτῆσ βαίνοι ταπεινὰ ἐγίγνετο καὶ τῆσ γῆσ ἔψαυεν, ἀφ’ ὧν δὲ ἀπαλλάττοιτο, αὖθισ ἀνίστατο καὶ πάλιν πατοῦντοσ ἐταπεινοῦτο. (Aristides, Aelius, Orationes, 6:11)

Related

Derived

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION