ἀποκρίνω
Non-contract Verb;
Transliteration:
Principal Part:
ἀποκρίνω
ἀποκρινῶ
Structure:
ἀπο
(Prefix)
+
κρίν
(Stem)
+
ω
(Ending)
Sense
- to separate, set apart
- to distinguish
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ὅτι ζῇ Κύριοσ ὁ σώσασ τὸν Ἰσραήλ, ὅτι ἐὰν ἀποκριθῇ κατὰ Ἰωνάθαν τοῦ υἱοῦ μου, θανάτῳ ἀποθανεῖται. καὶ οὐκ ἦν ὁ ἀποκρινόμενοσ ἐκ παντὸσ τοῦ λαοῦ. (Septuagint, Liber I Samuelis 14:39)
- υἱὲ ἀνθρώπου, οἱ ἄνδρεσ οὗτοι ἔθεντο τὰ διανοήματα αὐτῶν ἐπὶ τὰσ καρδίασ αὐτῶν καὶ τὴν κόλασιν τῶν ἀδικιῶν αὐτῶν ἔθηκαν πρὸ προσώπου αὐτῶν. εἰ ἀποκρινόμενοσ ἀποκριθῶ αὐτοῖσ̣ (Septuagint, Prophetia Ezechielis 14:3)
- ἔχρη οὖν καὶ ἐθέσπιζε, πολλῇ τῇ συνέσει ἐνταῦθα χρώμενοσ καὶ τὸ εἰκαστικὸν τῇ ἐπινοίᾳ προσάπτων, τοῖσ μὲν λοξὰ καὶ ἀμφίβολα πρὸσ τὰσ ἐρωτήσεισ ἀποκρινόμενοσ, τοῖσ δὲ καὶ πάνυ ἀσαφῆ· (Lucian, Alexander, (no name) 22:1)
- ὁ δὲ Ἀπόλλων προσποιεῖται μὲν πάντα εἰδέναι καὶ τοξεύειν καὶ κιθαρίζειν καὶ ἰατρὸσ εἶναι καὶ μαντεύεσθαι καὶ καταστησάμενοσ ἐργαστήρια τῆσ μαντικῆσ τὸ μὲν ἐν Δελφοῖσ, τὸ δὲ ἐν Κλάρῳ καὶ ἐν Διδύμοισ ἐξαπατᾷ τοὺσ χρωμένουσ αὐτῷ λοξὰ καὶ ἐπαμφοτερίζοντα πρὸσ ἑκάτερον τῆσ ἐρωτήσεωσ ἀποκρινόμενοσ, ὡσ ἀκίνδυνον εἶναι τὸ σφάλμα. (Lucian, Dialogi deorum, 2:1)
- συνεῖναι μὲν γὰρ εἰσ ὑπερβολὴν ὀξύσ ἐστι καὶ λεπτογνώμων, ὥσ φασιν οἱ ἄμεινον τὰ τῶν Στωϊκῶν εἰδότεσ, λέγων δὲ καὶ ἑρμηνεύων ὑπ’ ἀσθενείασ διαφθείρει αὐτὰ καὶ συγχεῖ, οὐκ ἀποσαφῶν ὅ τι βούλεται ἀλλὰ αἰνίγμασιν ἐοικότα προτείνων καὶ πάλιν αὖ πολὺ ἀσαφέστερα πρὸσ τὰσ ἐρωτήσεισ ἀποκρινόμενοσ· (Lucian, Juppiter trageodeus, (no name) 27:4)
Synonyms
-
to separate
-
to distinguish
Derived
- ἀνακρίνω (to examine closely, to question, interrogate)
- διακρίνω (to separate one from another, to part, to be parted)
- ἐγκρίνω (to reckon in or among, to admit as elected, to admit)
- ἐκκρίνω (to choose or pick out, to single out, to single out for disgrace)
- ἐκπροκρίνω (to choose out)
- ἐπιδιακρίνω (to decide as umpire)
- ἐπικρίνω (to decide, determine)
- καθυποκρίνομαι (to subdue by histrionic arts, to pretend to be)
- κατακρίνω (to give as a sentence against, to condemn)
- κρίνω (I separate, part, I order)
- παρακρίνω (to draw up in line opposite, drawn up along)
- προκρίνω (to choose before others, choose by preference, prefer)
- συγκρίνω (to compound, to compare, to measure)