Ancient Greek-English Dictionary Language

ἀπεῖπον

Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἀπεῖπον

Structure:

Etym.: for ei)=pon orig. had a digamma vei=pon

Sense

  1. to speak out, tell out, declare
  2. to deny, refuse
  3. to forbid, to forbid, to do, tell, not to do, it is forbidden, a forbidden
  4. to renounce, disown, give up, to resign, had, been renounced, to avert
  5. to give up, to be worn out, fail, sink from exhaustion, failed, was unfulfilled, to fail or be wanting to, when they were bankrupt, to give way to, sink under, will be tired

Conjugation

Aorist tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἦ καλόν σοι, ἐὰν ἀδικήσω, ὅτι ἀπείπω ἔργα χειρῶν σου, βουλῇ δὲ ἀσεβῶν προσέσχεσ̣ (Septuagint, Liber Iob 10:3)
  • ὦ πάντεσ θεοί, μή νυν ἀπείπωμεν ταλαιπωρούμεναι, ἀλλ’ εἰσίωμεν. (Aristophanes, Lysistrata, Episode 1:24)
  • μὴ καταρρᾳθυμήσητε, ὦ Ἀθηναῖοι, μηδ’ ἀπείπητε τιμωρούμενοι τοὺσ πονηρούσ, ἀλλ’ ἐκκαθάρατε, καθ’ ὅσον δυνατόν ἐστι, τὴν δωροδοκίαν ἐκ τῆσ πόλεωσ. (Dinarchus, Speeches, 7:2)
  • πρῶτον μὲν οὖν ἐν ταῖσ τῶν πέλασ ἐρωτήσεσιν ἑαυτὸν ἐθιζέτω σιωπᾶν μέχρι οὗ πάντεσ ἀπείπωνται τὴν ἀπόκρισιν οὐ γάρ τι βουλῆσ ταὐτὸ καὶ δρόμου τέλοσ, ὥσ φησι Σοφοκλῆσ, οὐδέ γε φωνῆσ καὶ ἀποκρίσεωσ· (Plutarch, De garrulitate, section 192)
  • πρὸσ ἑαυτὸν ὅπου, κἂν ἀπείπηται τὸν λόγον ὁ αἰτηθείσ, ἐπισχόντα καλῶσ ἔχει καὶ πρὸσ τὸ βουλόμενον τοῦ ἐρωτῶντοσ ἁρμοσάμενον ὡσ ἐπὶ κλῆσιν ἀλλοτρίαν αἰδημόνωσ καὶ κοσμίωσ ἀπαντᾶν. (Plutarch, De garrulitate, section 19 4:1)
  • ὃν γὰρ ἐν ἐκθέσει πάλαι ριφέντα ἀπεῖπον χλευάζοντεσ, ἐπὶ τέλει τῶν ἐκβάσεων ἐθαύμασαν, οὐχ ὅμοια δικαίοισ διψήσαντεσ. (Septuagint, Liber Sapientiae 11:14)
  • ὧν οὔτ’ ἀπεῖπον οὐδέν’ οὔτ’ ἀπ’ ὀμμάτων ἔσταξα πηγάσ, οὐδ’ ἂν ᾠόμην ποτὲ ἐσ τοῦθ’ ἱκέσθαι, δάκρυ’ ἀπ’ ὀμμάτων βαλεῖν· (Euripides, Heracles, episode, lyric 4:10)
  • Σκιλοῦροσ δὲ καταλιπὼν ὀγδοήκοντα παῖδασ , ὁ Σκυθῶν βασιλεύσ, ᾔτησε δέσμην δορατίων, ὅτ’ ἀπέθνῃσκε, καὶ λαβόντασ ἐκέλευσε καταθραῦσαι καὶ κατεάξαι συνδεδεμένην καὶ ἀθρόαν ὡσ δ’ ἀπεῖπον, αὐτὸσ ἓν καθ’ ἓν ἕλκων πάντα ῥᾳδίωσ διέκλασε· (Plutarch, De garrulitate, section 17 12:2)
  • κἂν μὲν οὐσίαν ἔχῃ ἧσ αἱ πρόσοδοι λύουσι τἀναλώματα, ἐᾶν ἀπολαύειν τοῦτον ἤδη τὸν βίον ἐὰν δ’ ὑπὲρ τὴν οὐσίαν δαπανῶν τύχῃ, ἀπεῖπον αὐτῷ τοῦτο μὴ ποιεῖν ἔτι. (Athenaeus, The Deipnosophists, Book 6, book 6, chapter 12 1:2)
  • "οὔτε τὸν ἱερὸν καλούμενον πουλύπουν οὔτε τὸν κωπηλάτην πουλύπουν νόμιμον ἦν θηρεύειν, ἀλλ’ ἀπεῖπον τούτων τε καὶ τῆσ θαλαττίασ χελώνησ μὴ ἅπτεσθαι. (Athenaeus, The Deipnosophists, Book 7, book 7, chapter 1031)

Synonyms

  1. to speak out

  2. to deny

Related

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION