Ancient Greek-English Dictionary Language

πονηρός

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: πονηρός πονηρή πονηρόν

Structure: πονηρ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: pone/w

Sense

  1. toilsome, painful, grievous
  2. in bad case, in sorry plight, useless, good-for-nothing, in bad case
  3. bad, worthless, knavish, rogue and son of rogues, wicked, the evil one
  4. base, cowardly, coward's

Examples

  • ὦ πονηρέ, μὴ τὰ μαλακὰ μῶσο, μὴ τὰ σκλήρ’ ἔχῃσ. (Xenophon, Memorabilia, , chapter 1 21:11)
  • καταβίβασον ἀπὸ τῶν ὑπερηφάνων καὶ τυραννικῶν αὐχημάτων ἐκείνων σεαυτὸν ἐπὶ τὸ δημοτικώτερον, ὦ πονηρέ, καὶ ποίησον ἤδη ποτὲ τοῖσ ἄλλοισ ἀνθρώποισ ὅμοιον. (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, Books VII-IX, book 7, chapter 45 6:1)
  • τότε προσκαλεσάμενοσ αὐτὸν ὁ κύριοσ αὐτοῦ λέγει αὐτῷ Δοῦλε πονηρέ, πᾶσαν τὴν ὀφειλὴν ἐκείνην ἀφῆκά σοι, ἐπεὶ παρεκάλεσάσ με· (, chapter 11 332:1)
  • ἀποκριθεὶσ δὲ ὁ κύριοσ αὐτοῦ εἶπεν αὐτῷ Πονηρὲ δοῦλε καὶ ὀκνηρέ, ᾔδεισ ὅτι θερίζω ὅπου οὐκ ἔσπειρα καὶ συνάγω ὅθεν οὐ διεσκόρπισα; (, chapter 24 79:1)
  • λέγει αὐτῷ Ἐκ τοῦ στόματόσ σου κρίνω σε, πονηρὲ δοῦλε· (, chapter 14 219:1)
  • ἆ μὴ λέγ’ ὦ πόνηρε ταῦτ’. (Aristophanes, Plutus, Prologue 3:18)
  • ὁ Ζεὺσ ὦ πόνηρε βούλεται ἐσ ταὐτὸν ὑμᾶσ συγκυκήσασ τρύβλιον ἁπαξάπαντασ ἐσ τὸ βάραθρον ἐμβαλεῖν. (Aristophanes, Plutus, Episode10)
  • ταῦτα μέντοι <σὺ> ξυνιεὶσ εἶτα πολεμεῖσ ἐμοί, ἐξὸν ὦ πόνηρε σοὶ βέβαιον ἔμ’ ἔχειν φίλην; (Aristophanes, Lysistrata, Choral, trochees2)
  • ἀλλ’ ὦ πόνηρε σοὶ μὲν οὐδὲν πείθεται· (Aristotle, Lyric-Scene, iambics20)
  • ὦ πόνηρε ὅσον με παρεκόπτου χρόνον τοιαῦτα κρουσιδημῶν. (Aristotle, Agon, antepirrheme12)

Synonyms

  1. toilsome

Related

Similar forms

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION