- Greek-English Dictionary

Ancient Greek-English Dictionary Language

κωλύω?

Non-contract Verb; 자동번역 Transliteration: kōlyō

Principal Part: κωλύω κωλύσω ἐκώλυσα κεκώλυκα κεκώλυμαι ἐκωλύθην

Structure: κωλύ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. (with accusative of person and infinitive) to hinder, prevent someone from doing something

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κωλύω κωλύεις κωλύει
Dual κωλύετον κωλύετον
Plural κωλύομεν κωλύετε κωλύουσι(ν)
SubjunctiveSingular κωλύω κωλύῃς κωλύῃ
Dual κωλύητον κωλύητον
Plural κωλύωμεν κωλύητε κωλύωσι(ν)
OptativeSingular κωλύοιμι κωλύοις κωλύοι
Dual κωλύοιτον κωλυοίτην
Plural κωλύοιμεν κωλύοιτε κωλύοιεν
ImperativeSingular κώλυε κωλυέτω
Dual κωλύετον κωλυέτων
Plural κωλύετε κωλυόντων, κωλυέτωσαν
Infinitive κωλύειν
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυων κωλυοντος κωλυουσα κωλυουσης κωλυον κωλυοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κωλύομαι κωλύει, κωλύῃ κωλύεται
Dual κωλύεσθον κωλύεσθον
Plural κωλυόμεθα κωλύεσθε κωλύονται
SubjunctiveSingular κωλύωμαι κωλύῃ κωλύηται
Dual κωλύησθον κωλύησθον
Plural κωλυώμεθα κωλύησθε κωλύωνται
OptativeSingular κωλυοίμην κωλύοιο κωλύοιτο
Dual κωλύοισθον κωλυοίσθην
Plural κωλυοίμεθα κωλύοισθε κωλύοιντο
ImperativeSingular κωλύου κωλυέσθω
Dual κωλύεσθον κωλυέσθων
Plural κωλύεσθε κωλυέσθων, κωλυέσθωσαν
Infinitive κωλύεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυομενος κωλυομενου κωλυομενη κωλυομενης κωλυομενον κωλυομενου

Future tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κωλύσω κωλύσεις κωλύσει
Dual κωλύσετον κωλύσετον
Plural κωλύσομεν κωλύσετε κωλύσουσι(ν)
OptativeSingular κωλύσοιμι κωλύσοις κωλύσοι
Dual κωλύσοιτον κωλυσοίτην
Plural κωλύσοιμεν κωλύσοιτε κωλύσοιεν
Infinitive κωλύσειν
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυσων κωλυσοντος κωλυσουσα κωλυσουσης κωλυσον κωλυσοντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κωλύσομαι κωλύσει, κωλύσῃ κωλύσεται
Dual κωλύσεσθον κωλύσεσθον
Plural κωλυσόμεθα κωλύσεσθε κωλύσονται
OptativeSingular κωλυσοίμην κωλύσοιο κωλύσοιτο
Dual κωλύσοισθον κωλυσοίσθην
Plural κωλυσοίμεθα κωλύσοισθε κωλύσοιντο
Infinitive κωλύσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυσομενος κωλυσομενου κωλυσομενη κωλυσομενης κωλυσομενον κωλυσομενου
Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κωλυθήσομαι κωλυθήσῃ κωλυθήσεται
Dual κωλυθήσεσθον κωλυθήσεσθον
Plural κωλυθησόμεθα κωλυθήσεσθε κωλυθήσονται
OptativeSingular κωλυθησοίμην κωλυθήσοιο κωλυθήσοιτο
Dual κωλυθήσοισθον κωλυθησοίσθην
Plural κωλυθησοίμεθα κωλυθήσοισθε κωλυθήσοιντο
Infinitive κωλυθήσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυθησομενος κωλυθησομενου κωλυθησομενη κωλυθησομενης κωλυθησομενον κωλυθησομενου

Imperfect tense

Aorist tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἐκώλυσα ἐκώλυσας ἐκώλυσε(ν)
Dual ἐκωλύσατον ἐκωλυσάτην
Plural ἐκωλύσαμεν ἐκωλύσατε ἐκώλυσαν
SubjunctiveSingular κωλύσω κωλύσῃς κωλύσῃ
Dual κωλύσητον κωλύσητον
Plural κωλύσωμεν κωλύσητε κωλύσωσι(ν)
OptativeSingular κωλύσαιμι κωλύσαις κωλύσαι
Dual κωλύσαιτον κωλυσαίτην
Plural κωλύσαιμεν κωλύσαιτε κωλύσαιεν
ImperativeSingular κώλυσον κωλυσάτω
Dual κωλύσατον κωλυσάτων
Plural κωλύσατε κωλυσάντων
Infinitive κωλύσαι
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυσας κωλυσαντος κωλυσασα κωλυσασης κωλυσαν κωλυσαντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἐκωλυσάμην ἐκωλύσω ἐκωλύσατο
Dual ἐκωλύσασθον ἐκωλυσάσθην
Plural ἐκωλυσάμεθα ἐκωλύσασθε ἐκωλύσαντο
SubjunctiveSingular κωλύσωμαι κωλύσῃ κωλύσηται
Dual κωλύσησθον κωλύσησθον
Plural κωλυσώμεθα κωλύσησθε κωλύσωνται
OptativeSingular κωλυσαίμην κωλύσαιο κωλύσαιτο
Dual κωλύσαισθον κωλυσαίσθην
Plural κωλυσαίμεθα κωλύσαισθε κωλύσαιντο
ImperativeSingular κώλυσαι κωλυσάσθω
Dual κωλύσασθον κωλυσάσθων
Plural κωλύσασθε κωλυσάσθων
Infinitive κωλύσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυσαμενος κωλυσαμενου κωλυσαμενη κωλυσαμενης κωλυσαμενον κωλυσαμενου
Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἐκωλύθην ἐκωλύθης ἐκωλύθη
Dual ἐκωλύθητον ἐκωλυθήτην
Plural ἐκωλύθημεν ἐκωλύθητε ἐκωλύθησαν
SubjunctiveSingular κωλύθω κωλύθῃς κωλύθῃ
Dual κωλύθητον κωλύθητον
Plural κωλύθωμεν κωλύθητε κωλύθωσι(ν)
OptativeSingular κωλυθείην κωλυθείης κωλυθείη
Dual κωλυθείητον κωλυθειήτην
Plural κωλυθείημεν κωλυθείητε κωλυθείησαν
ImperativeSingular κωλύθητι κωλυθήτω
Dual κωλύθητον κωλυθήτων
Plural κωλύθητε κωλυθέντων
Infinitive κωλυθῆναι
Participle MasculineFeminineNeuter
κωλυθεις κωλυθεντος κωλυθεισα κωλυθεισης κωλυθεν κωλυθεντος

Perfect tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κεκώλυκα κεκώλυκας κεκώλυκε(ν)
Dual κεκωλύκατον κεκωλύκατον
Plural κεκωλύκαμεν κεκωλύκατε κεκωλύκασι(ν)
SubjunctiveSingular κεκωλύκω κεκωλύκῃς κεκωλύκῃ
Dual κεκωλύκητον κεκωλύκητον
Plural κεκωλύκωμεν κεκωλύκητε κεκωλύκωσι(ν)
OptativeSingular κεκωλύκοιμι κεκωλύκοις κεκωλύκοι
Dual κεκωλύκοιτον κεκωλυκοίτην
Plural κεκωλύκοιμεν κεκωλύκοιτε κεκωλύκοιεν
ImperativeSingular κεκώλυκε κεκωλυκέτω
Dual κεκωλύκετον κεκωλυκέτων
Plural κεκωλύκετε κεκωλυκόντων
Infinitive κεκωλυκέναι
Participle MasculineFeminineNeuter
κεκωλυκως κεκωλυκοντος κεκωλυκυια κεκωλυκυιας κεκωλυκον κεκωλυκοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular κεκώλυμαι κεκώλυσαι κεκώλυται
Dual κεκώλυσθον κεκώλυσθον
Plural κεκωλύμεθα κεκώλυσθε κεκωλύαται
ImperativeSingular κεκώλυσο κεκωλύσθω
Dual κεκώλυσθον κεκωλύσθων
Plural κεκώλυσθε κεκωλύσθων
Infinitive κεκώλυσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
κεκωλυμενος κεκωλυμενου κεκωλυμενη κεκωλυμενης κεκωλυμενον κεκωλυμενου

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἄκουσον δὲ ἡμῶν. βασιλεὺς παρὰ Θεοῦ σὺ εἶ ἐν ἡμῖν. ἐν τοῖς ἐκλεκτοῖς μνημείοις ἡμῶν θάψον τὸν νεκρόν σου. οὐδεὶς γὰρ ἡμῶν οὐ μὴ κωλύσει τὸ μνημεῖον αὐτοῦ ἀπὸ σοῦ τοῦ θάψαι τὸν νεκρόν σου ἐκεῖ. (Septuagint, Liber Genesis 23:6)
  • καὶ ἐγὼ ποῦ ἀποίσω τὸ ὄνειδός μου; καὶ σὺ ἔσῃ ὡς εἷς τῶν ἀφρόνων ἐν Ἰσραήλ. καὶ νῦν λάλησον δὴ πρὸς τὸν βασιλέα, ὅτι οὐ μὴ κωλύσῃ με ἀπὸ σοῦ. (Septuagint, Liber II Samuelis 13:13)
  • τότε ἀναγνωσθέντων τῶν παρὰ τοῦ βασιλέως Ἀρταξέρξου γραφέντων, Ράθυμος καὶ Σαμέλλιος ὁ γραμματεὺς καὶ οἱ τούτοις συντασσόμενοι ἀναζεύξαντες εἰς Ἱερουσαλὴμ κατὰ σπουδὴν μεθ᾿ ἵππου καὶ ὄχλου παρατάξεως, ἤρξαντο κωλύειν τοὺς οἰκοδομοῦντας. καὶ ἤργει ἡ οἰκοδομὴ τοῦ ἱεροῦ τοῦ ἐν Ἱερουσαλὴμ μέχρι τοῦ δευτέρου ἔτους τῆς βασιλείας Δαρείου τοῦ Περσῶν βασιλέως. (Septuagint, Liber Esdrae I 2:25)
  • τούτων δὲ οἰκονομουμένων φήμη δυσμενὴς ἐξηχεῖτο κατὰ τοῦ γένους ἀνθρώποις συμφρονοῦσιν εἰς κακοποίησιν, ἀφορμῆς διδομένης εἰς διάθεσιν, ὡς ἂν ἀπὸ τῶν νομίμων αὐτοὺς κωλυόντων. (Septuagint, Liber Maccabees III 3:2)
  • εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ. ἰδοὺ τὰ χείλη μου οὐ μὴ κωλύσω. Κύριε, σὺ ἔγνως. (Septuagint, Liber Psalmorum 39:10)
  • καὶ δὴ τὸ ἐν πρώτῳ μὲν δρόμῳ, ὁσάκις φίλον, ἀνακαλεῖν οὐ κωλύω: (Arrian, Cynegeticus, chapter 17 2:1)
  • ἀτὰρ μή τι κωλύω μιμούμενος ἐγὼ ἐκεῖνον, ἐὰν σοῦ ἀποκρινομένου ἀντιλαμβάνωμαι τῶν λόγων, ἵνα ὅτι μάλιστά με ἐκμελετήσῃς· (Plato, Hippias Major, Hippias Minor, Ion, Menexenus, Cleitophon, Timaeus, Critias, Minos, Epinomis, 37:1)
  • "σοφιστὴν δὲ κωλύω συγκατακλίνεσθαι σοφιστῇ καὶ ποιητὴν ποιητῇ πτωχὸς γὰρ πτωχῷ φθονέει καὶ ἀοιδὸς ἀοιδῷ: (Plutarch, Quaestiones Convivales, book 1, 29:7)
  • τίνα γὰρ αὐτῶν ἐγὼ κωλύω ἢ λέγειν εἴ τίς τι ἀγαθὸν δύναται ἐν ὑμῖν, ἢ μάχεσθαι εἴ τις ἐθέλει ὑπὲρ ὑμῶν τε καὶ ἑαυτοῦ, ἢ ἐγρηγορέναι περὶ τῆς ὑμετέρας ἀσφαλείας ἐπιμελούμενον· (Xenophon, Anabasis, , chapter 7 12:3)
  • ἐμοὶ μὲν ἀρκεῖ οἴκοι μένειν, καὶ εἴτε Λύσανδρος εἴτε ἄλλος τις ἐμπειρότερος περὶ τὰ ναυτικὰ βούλεται εἶναι, οὐ κωλύω τὸ κατ ἐμέ: (Xenophon, Hellenica, , chapter 6 7:1)

Synonyms

  1. to hinder

Related

명사

형용사

동사

부사

Derived

Similar forms

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION