χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- συλλέγουσι δὲ ἄρα τὰ ᾠὰ καὶ ἐσπουδάκασι περὶ αὐτὰ οἱ περίοικοι, οὐχ ὡσ φαγεῖν μόνον, ἀλλὰ καὶ σκεύεσι χρῶνται κενώσαντεσ καὶ ἐκπώματα ποιοῦνται ἀπ̓ αὐτῶν· (Lucian, Dipsades 11:1)
- ἔτι οἱ μὲν βουλόμενοι τὰσ ἄλλασ τέχνασ κατορθοῦν ὀλιγοσιτίαισ καὶ ὀλιγοποσίαισ χρῶνται καθάπερ οἱ νοσοῦντεσ, πολυποσίαισ δὲ καὶ πολυσιτίαισ οὐκ ἔστιν εὐφραινόμενον μανθάνειν· (Lucian, De parasito sive artem esse parasiticam, (no name) 16:1)
- Αἰθίοπεσ δέ γε καὶ πολεμοῦντεσ σὺν ὀρχήσει αὐτὸ δρῶσιν, καὶ οὐκ ἂν ἀφείη τὸ βέλοσ Αἰθίοψ ἀνήρ ἀφελὼν τῆσ κεφαλῆσ ‐ ταύτῃ γὰρ ἀντὶ φαρέτρασ χρῶνται περιδέοντεσ αὐτῇ ἀκτινηδὸν τὰ βέλη ‐ εἰ μὴ πρότερον ὀρχήσαιτο καὶ τῷ σχήματι ἀπειλήσειε καὶ προεκφοβήσειε τῇ ὀρχήσει τὸν πολέμιον. (Lucian, De saltatione, (no name) 18:1)
- περὶ μὲν οὖν ὧν βουλευόμεθα, ταῦτά ἐστιν, οὐ Φάλαρισ τύραννοσ εἷσ οὐδ’ ὁ ταῦροσ οὗτοσ οὐδὲ χαλκὸσ μόνον, ἀλλὰ πάντεσ βασιλεῖσ καὶ πάντεσ δυνάσται, ὅσοι νῦν χρῶνται τῷ ἱερῷ, καὶ χρυσὸσ καὶ ἄργυροσ καὶ ὅσα ἄλλα τίμια, πολλάκισ ἀνατεθησόμενα τῷ θεῷ· (Lucian, Phalaris, book 2 11:1)
- οἱ δὲ ἄνθρωποι καὶ εἰσ τὰ ἄλλα μὲν ἀναγκαίῳ χρῶνται τῷ πυρί, μάλιστα δὲ ἐσ τὰσ θυσίασ, ὅπωσ ἔχοιεν κνισᾶν τὰσ ἀγυιὰσ καὶ τοῦ λιβανωτοῦ θυμιᾶν καὶ τὰ μηρία καίειν ἐπὶ τῶν βωμῶν. (Lucian, Prometheus, (no name) 19:1)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)