χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- τί οὖν ἄν, ὦ βέλτιστε ἀνδρῶν, χρήσαιο σαυτῷ, εἴ σοι ἐπειδὴ γένοιτο ὑὸσ τοιαῦτα πράγματα παρέχοι, καὶ φαίη μὲν ἂν ἐπιθυμεῖν ἀγαθὸσ γενέσθαι ζωγράφοσ, καὶ μέμφοιτο σοὶ τῷ πατρὶ ὅτι οὐκ ἐθέλεισ ἀναλίσκειν εἰσ αὐτὸν τούτων αὐτῶν ἕνεκα ἀργύριον, τοὺσ δὲ δημιουργοὺσ αὐτοῦ τούτου, τοὺσ ζωγράφουσ, ἀτιμάζοι τε καὶ μὴ βούλοιτο παρ’ αὐτῶν μανθάνειν; (Plato, Alcibiades 1, Alcibiades 2, Hipparchus, Lovers, Theages, Charmides, Laches, Lysis, 34:4)
- νῦν γὰρ εἴ τισ σοῦ λαβόμενοσ ἢ ἄλλου ὁτουοῦν τῶν τοιούτων εἰσ τὸ δεσμωτήριον ἀπάγοι, φάσκων ἀδικεῖν μηδὲν ἀδικοῦντα, οἶσθ’ ὅτι οὐκ ἂν ἔχοισ ὅτι χρήσαιο σαυτῷ, ἀλλ’ ἰλιγγιῴησ ἂν καὶ χασμῷο οὐκ ἔχων ὅτι εἴποισ, καὶ εἰσ τὸ δικαστήριον ἀναβάσ, κατηγόρου τυχὼν πάνυ φαύλου καὶ μοχθηροῦ, ἀποθάνοισ ἄν, εἰ βούλοιτο θανάτου σοι τιμᾶσθαι. (Plato, Euthydemus, Protagoras, Gorgias, Meno, 238:3)
- καὶ σὺ γὰρ τότε τοῖσ μὲν ἐναντίοισ κακίστοισ ἂν χρήσαιο, τοῖσ δὲ μετὰ σαυτοῦ ἀρίστοισ. (Xenophon, Cyropaedia, , chapter 1 21:8)
- ΚιῤῬῷ δὲ οἴνῳ καὶ μέλανι αὐστηρῷ ἐν ταύτῃσι τῇσι νούσοισιν ἐσ τάδε ἂν χρήσαιο‧ εἰ καρηβαρίη μὲν μὴ ἐνείη, μηδὲ φρενῶν ἄψισ, μηδὲ τὸ πτύελον κωλύοιτο τῆσ ἀνόδου, μηδὲ τὸ οὖρον ἴσχοιτο, τὰ διαχωρήματα δὲ πλαδαρώτερα καὶ ξυσματωδέστερα εἰή, ἐν δὴ τοῖσι τοιουτέοισι πρέποι ἂν μάλιστα μεταβάλλειν ἐκ τοῦ λευκοῦ, καὶ ὁκόσα τουτέοισιν ἐμφερέα. (Hippocrates, Oeuvres Completes D'Hippocrate., , 14.7)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)