Ancient Greek-English Dictionary Language

κλέπτης

First declension Noun; Masculine 자동번역 Transliteration:

Principal Part: κλέπτης κλέπτου

Structure: κλεπτ (Stem) + ης (Ending)

Etym.: kle/ptw

Sense

  1. thief
  2. deceitful person

Declension

First declension

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ὃσ μερίζεται κλέπτῃ, μισεῖ τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν. ἐὰν δὲ ὅρκου προτεθέντοσ ἀκούσαντεσ μὴ ἀναγγείλωσι, (Septuagint, Liber Proverbiorum 29:24)
  • μὴ κληθῇσ ψίθυροσ, καὶ τῇ γλώσσῃ σου μὴ ἐνέδρευε. ἐπὶ γὰρ τῷ κλέπτῃ ἐστὶν αἰσχύνη, καὶ κατάγνωσισ πονηρὰ ἐπὶ διγλώσσου. (Septuagint, Liber Sirach 5:14)
  • τὸ μὲν γάρ ὅπλον ἥκειν ἐπὶ σωτηρίᾳ τῆσ πόλεωσ, καὶ δεῖν αὐτὸ φρουρεῖσθαι γενομένων ἄλλων ἕνδεκα καὶ σχῆμα καὶ μέγεθοσ καὶ μορφὴν ἐκείνῳ παραπλησίων, ὅπωσ ἄπορον εἰή τῷ κλέπτῃ δι’ ὁμοιότητα τοῦ διοπετοῦσ ἐπιτυχεῖν ἔτι δὲ χρῆναι Μούσαισ καθιερῶσαι τὸ χωρίον ἐκεῖνο καὶ τοὺσ περὶ αὐτὸ λειμῶνασ, ὅπου τὰ πολλὰ φοιτῶσαι συνδιατρίβουσιν αὐτῷ. (Plutarch, Numa, chapter 13 2:1)
  • Φηλῆτα νύκτωρ περὶ πόλιν πωλεύμενε ἤγουν κλέπτῃ νυκτιλόχῳ. (Unknown, Elegy and Iambus, Volume II, , 116)
  • ἐὰν δὲ κλέπτῃ τε καὶ ἁρπάζῃ τὰ τούτων, οὐ δίκαια ποιήσει; (Xenophon, Memorabilia, , chapter 2 16:10)

Synonyms

  1. thief

  2. deceitful person

Related

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION