ἀποκλίνω
Non-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
ἀποκλίνω
Structure:
ἀπο
(Prefix)
+
κλίν
(Stem)
+
ω
(Ending)
Sense
- to turn off or aside, to turn back, to decline, get towards evening
- to be upset
- to turn aside or off the road, as one turns
- to fall away, decline, degenerate, to have a leaning, be favourably disposed
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ τοίνυν κἀγὼ τοῦτον τὸν ὄνειρον ὑμῖν διηγησάμην ἐκείνου ἕνεκα, ὅπωσ οἱ νέοι πρὸσ τὰ βελτίω τρέπωνται καὶ παιδείασ ἔχωνται, καὶ μάλιστα εἴ τισ αὐτῶν ὑπὸ πενίασ ἐθελοκακεῖ καὶ πρὸσ τὴν ἥττω ἀποκλίνει, φύσιν οὐκ ἀγεννῆ διαφθείρων. (Lucian, Somnium sive vita Luciani, (no name) 14:1)
- δεινὴ δὲ καὶ τὰ ἄλλα, καὶ ^ τεχνῖτισ παρ’ ἥντινα βούλει τῶν ἑταιρῶν ἐπισπάσασθαι ἐραστὴν καὶ ἀμφίβολον ἔτι ὄντα ὅλον ὑποποιήσασθαι καὶ ἐνεχόμενον ἤδη ἐπιτεῖναι καὶ προσεκκαῦσαι ἄρτι μὲν ὀργῇ, ἄρτι δὲ κολακείᾳ, καὶ μετὰ μικρὸν ὑπεροψίᾳ καὶ τῷ πρὸσ ἕτερον ἀποκλίνειν δοκεῖν, καὶ ὅλη συνεκεκρότητο ἁπανταχόθεν ἡ γυνὴ καὶ πολλὰ μηχανήματα παρεσκεύαστο κατὰ τῶν ἐραστῶν. (Lucian, Toxaris vel amicitia, (no name) 13:6)
- > <ὅτι δὲ πρῶτοσ ἀπέκλινε πρὸσ τὸν ὄχλον, ὡσ Ἀριστοτέλησ φησίν, καὶ ἀφῆκε τὸ μοναρχεῖν, ἐοίκε μαρτυρεῖν καὶ Ὅμηροσ ἐν νεῶν καταλόγῳ μόνουσ Ἀθηναίουσ δῆμον προσαγορεύσασ. (Aristotle, Athenian Constitution, work Ath. Pol., 9)
- καὶ λαβὼν βιβλίον ὡσ γράφειν μέλλων προσήνεγκε τῷ στόματι τὸν κάλαμον, καὶ δακών, ὥσπερ ἐν τῷ διανοεῖσθαι καὶ γράφειν εἰώθει, χρόνον τινὰ κατέσχεν, εἶτα συγκαλυψάμενοσ ἀπέκλινε τὴν κεφαλήν, οἱ μὲν οὖν παρὰ τὰσ θύρασ ἑστῶτεσ δορυφόροι κατεγέλων ὡσ ἀποδειλιῶντοσ αὐτοῦ, καὶ μαλακὸν ἀπεκάλουν καὶ ἄνανδρον, ὁ δ’ Ἀρχίασ προσελθὼν ἀνίστασθαι παρεκάλει, καὶ τοὺσ αὐτοὺσ ἀνακυκλῶν λόγουσ αὖθισ ἐπηγγέλλετο διαλλαγὰσ πρὸσ τὸν Ἀντίπατρον. (Plutarch, Demosthenes, chapter 29 3:3)
- ὁ μὲν οὖν Μελάνθιοσ εἴτε παίζων εἴτε σπουδάζων ἔλεγε διασῴζεσθαι τὴν Ἀθηναίων πόλιν ὑπὸ τῆσ τῶν ῥητόρων διχοστασίασ καὶ ταραχῆσ οὐ γὰρ ἀποκλίνειν ἅπαντασ εἰσ τὸν αὐτὸν τοῖχον, ἀλλὰ γίγνεσθαί τινα τοῦ βλάπτοντοσ ἀνθολκὴν; (Plutarch, Quomodo adolescens poetas audire debeat, chapter, section 4 23:1)
Synonyms
-
to turn off or aside
-
to be upset
-
to turn aside or off the road
Derived
- ἀνακλίνω (to lean, upon, having laid it)
- διακλίνω (to turn away, retreat)
- ἐγκατακλίνω (to put to bed in, to lie down in)
- ἐγκλίνω (to bend in or inwards, to lean on, rest or weigh upon)
- ἐκκλίνω (to bend out of the regular line, to turn away, give ground)
- ἐπικλίνω (to put, to, closed)
- κατακλίνω (to lay down, having made, recline)
- κλίνω (I bend, slant, I cause to give way)
- μετακλίνομαι (to shift to the other side)
- παρακλίνω (to bend or turn aside, to set, ajar)
- περικλίνω (to decline)
- προκατακλίνω (to make to lie down before)
- προκλίνω (to lean forward)
- προσκλίνω (to make to lean against, put against, leans or stands against)
- συγκατακλίνω (to make to lie with, to lie together, to lie on the same couch with)
- συγκλίνω (to lay together, to lie with)
- ὑποκλίνομαι (to recline or lie down under)