χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ἃ δὲ περὶ τῶν νέων γιγνώσκομεν καὶ ὅπωσ αὐτοῖσ χρώμεθα, ἐπειδὰν πρῶτον ἄρξωνται συνιέναι τε τοῦ βελτίονοσ καὶ τῷ σώματι ἀνδρίζεσθαι καὶ ὑφίστασθαι τοὺσ πόνουσ, ταῦτα ἤδη σοι διέξειμι, ὡσ μάθοισ οὗτινοσ χάριν τὰσ ἀσκήσεισ ταύτασ προτεθείκαμεν αὐτοῖσ καὶ διαπονεῖν τὸ σῶμα καταναγκάζομεν, οὐ μόνον ἕνεκα τῶν ἀγώνων, ὅπωσ τὰ ἆθλα δύναιντο ἀναιρεῖσθαι ‐ ἐπ’ ἐκεῖνα μὲν γὰρ ὀλίγοι πάνυ ἐξ ἁπάντων χωροῦσιν ‐ ἀλλὰ μεῖζόν τι ἁπάσῃ τῇ πόλει ἀγαθὸν ἐκ τούτου καὶ αὐτοῖσ ἐκείνοισ προσκτώμενοι. (Lucian, Anacharsis, (no name) 15:2)
- ἐν εἰρήνῃ τε αὖ πολὺ ἀμείνοσιν αὐτοῖσ χρώμεθα περὶ μηδὲν τῶν αἰσχρῶν φιλοτιμουμένοισ μηδ’ ὑπ’ ἀργίασ εἰσ ὕβριν τρεπομένοισ, ἀλλὰ περὶ τὰ τοιαῦτα διατρίβουσιν καὶ ἀσχόλοισ οὖσιν ἐν αὐτοῖσ. (Lucian, Anacharsis, (no name) 30:2)
- ἀλλὰ ἴδοισ ἄν, ὦ Ἀνάχαρσι, ἐπὶ πλέον ἡμῖν συνδιατρίψασ, καὶ ὅπλα ἑκάστῳ μάλα πολλά, οἷσ χρώμεθα ὁπόταν ἀναγκαῖον ᾖ, καὶ λόφουσ καὶ φάλαρα καὶ ἵππουσ, καὶ ἱππέασ σχεδὸν τὸ τέταρτον τῶν πολιτῶν. (Lucian, Anacharsis, (no name) 34:5)
- προσποιούμενοι δὲ σωφρονέστατοι τῶν Ἑλλήνων εἶναι, τοιούτοισ χρώμεθα συμβούλοισ, ὧν οὐκ ἔστιν ὅστισ οὐκ ἂν καταφρονήσειε, καὶ τοὺσ αὐτοὺσ τούτουσ κυρίουσ ἁπάντων τῶν κοινῶν καθίσταμεν, οἷσ οὐδεὶσ οὐδὲν ἂν τῶν ἰδίων ἐπιτρέψειε. (Dionysius of Halicarnassus, De Isocrate, chapter 17 3:1)
- χρόνον μὲν ἤδη συμμάχοισι χρώμεθα ὅσονπερ ἐν γῇ τῇδ’ Ἀχαιικὸσ λεώσ, κοὐδὲν πρὸσ αὐτῶν οἶδα πλημμελὲσ κλύων· (Euripides, Rhesus, episode, antistrophe 1 1:16)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)