χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- φιλότησ, χρειώ με κατήγαγεν εἰσ Αἰ̈́δαο ψυχῇ χρησόμενον Θηβαίου. (Lucian, Necyomantia, (no name) 1:18)
- "τὸν δὲ Λῦσιν ἡμῖν, εἰ θέμισ ἀκοῦσαι, πότερον ἄρα κινεῖσ ἐκ τοῦ τάφου καὶ μετοικίζεισ εἰσ Ἰταλίαν ἢ καταμένειν ἐνταῦθα παρ’ ἡμῖν ἐάσεισ εὐμενέσι καὶ φίλοισ, ὅταν ἐκεῖ γενώμεθα, συνοίκοισ χρησόμενον; (Plutarch, De genio Socratis, section 163)
- πρὸσ ταῦτα ὁ Κάτων ἀντέγραψεν ὡσ ἕτοιμόσ ἐστιν οὓσ ἤγαγεν αὐτὸσ εἰσ Λιβύην ὁπλίτασ καί ἱππεῖσ παραλαβὼν εἰσ Ἰταλίαν περαιοῦν, καί Καίσαρα μεθιστάναι καί τρέπειν ἀπ’ ἐκείνων πρὸσ αὑτόν, ὡσ δὲ καί τούτων ὁ Σκηπίων κατεγέλα, πάνυ δῆλοσ ἦν ἀχθόμενοσ ὁ Κάτων τῇ παραχωρήσει τῆσ ἀρχῆσ, ὡσ οὔτε τῷ πολέμῳ καλῶσ τὸν Σκηπίωνα χρησόμενον, οὔτε, ἂν παραλόγωσ εὐτυχήσῃ, μέτριον ἐν τῷ κρατεῖν πρὸσ τοὺσ πολίτασ ἐσόμενον. (Plutarch, Cato the Younger, chapter 58 5:1)
- ὦ τόξον φίλον, ὦ φίλων χειρῶν ἐκβεβιασμένον, ἦ που ἐλεινὸν ὁρᾷσ, φρένασ εἴ τινασ ἔχεισ, τὸν Ἡράκλειον ἄρθμιον ὧδέ σοι οὐκέτι χρησόμενον τὸ μεθύστερον, ἄλλου δ’ ἐν μεταλλαγᾷ πολυμηχάνου ἀνδρὸσ ἐρέσσει, ὁρῶν μὲν αἰσχρὰσ ἀπάτασ, στυγνὸν δὲ φῶτ’ ἐχθοδοπόν, μυρί’, ἀπ’ αἰσχρῶν ἀνατέλλονθ’, ὃσ ἐφ’ ἡμῖν κάκ’ ἐμήσατ’, ὦ Ζεῦ. (Sophocles, Philoctetes, choral, strophe 22)
- καὶ περὶ τούτων οὐδένα ἂν ἐποιησάμην λόγον, εἰ μὴ ᾐσθανόμην αὐτὸν ὡσ δημοτικὸν ὄντα πειρασόμενον παρὰ τὸ δίκαιον σῴζεσθαι, καὶ τῆσ εὐνοίασ τῆσ εἰσ τὸ πλῆθοσ τεκμηρίῳ χρησόμενον ὅτι ἔφυγεν. (Lysias, Speeches, 19:1)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)