χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ ἐν πολλῇ ἰσχύϊ ἐπελεύσεταί μοι, εἶτα ἐν ἀπειλῇ μοι οὐ χρήσεται. (Septuagint, Liber Iob 23:6)
- α υἱὸσ πεπαιδευμένοσ σοφὸσ ἔσται, τῷ δὲ ἄφρονι διακόνῳ χρήσεται. (Septuagint, Liber Proverbiorum 10:5)
- ὥσπερ ὄροσ ἀσεβῶν ἀναστήσεται Κύριοσ, καὶ ἔσται ἐν τῇ φάραγγι Γαβαών. μετὰ θυμοῦ ποιήσει τὰ ἔργα αὐτοῦ, πικρίασ ἔργον. ὁ δὲ θυμὸσ αὐτοῦ ἀλλοτρίωσ χρήσεται, καὶ ἡ πικρία αὐτοῦ ἀλλοτρία. (Septuagint, Liber Isaiae 28:21)
- ὥστε κρεῖσσον εἶναι βασιλέα ἐπιδεικνύμενον τὴν ἑαυτοῦ ἀνδρείαν ἢ σκεῦοσ ἐν οἰκίᾳ χρήσιμον, ἐφ’ ᾣ χρήσεται ὁ κεκτημένοσ, ἢ οἱ ψευδεῖσ θεοί. ἢ καὶ θύρα ἐν οἰκίᾳ διασῴζουσα τὰ ἐν αὐτῇ ὄντα ἢ ψευδεῖσ θεοί. καὶ ξύλινοσ στύλοσ ἐν βασιλείοισ ἢ οἱ ψευδεῖσ θεοί. (Septuagint, Litterae Ieremiae 1:59)
- ἐπιφανέστατοσ δὲ γενόμενοσ τῶν κατὰ τὸν αὐτὸν ἀκμασάντων χρόνον καὶ τοὺσ κρατίστουσ τῶν Ἀθήνησί τε καὶ ἐν τῇ ἄλλῃ Ἑλλάδι νέων παιδεύσασ, ὧν οἳ μὲν ἐν τοῖσ δικανικοῖσ ἐγένοντο ἄριστοι λόγοισ, οἳ δ’ ἐν τῷ πολιτεύεσθαι καὶ τὰ κοινὰ πράττειν διήνεγκαν, ἄλλοι δὲ τὰσ κοινὰσ τῶν Ἑλλήνων τε καὶ βαρβάρων πράξεισ ἀνέγραψαν, καὶ τῆσ Ἀθηναίων πόλεωσ εἰκόνα ποιήσασ τὴν ἑαυτοῦ σχολὴν κατὰ τὰσ ἀποικίασ τῶν λόγων, πλοῦτον ὅσον οὐδεὶσ τῶν ἀπὸ φιλοσοφίασ χρηματισαμένων περιποιησάμενοσ, ἐτελεύτα τὸν βίον ἐπὶ Χαιρωνίδου ἄρχοντοσ ὀλίγαισ ἡμέραισ ὕστερον τῆσ ἐν Χαιρωνείᾳ μάχησ δυεῖν δέοντα βεβιωκὼσ ἑκατὸν ἔτη, γνώμῃ χρησάμενοσ ἅμα τοῖσ ἀγαθοῖσ τῆσ πόλεωσ συγκαταλῦσαι τὸν ἑαυτοῦ βίον, ἀδήλου ἔτι ὄντοσ, πῶσ χρήσεται τῇ τύχῃ Φίλιπποσ παραλαβὼν τὴν ἀρχὴν τῶν Ἑλλήνων. (Dionysius of Halicarnassus, De Isocrate, chapter 1 2:2)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)