χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- χρήσασθε δὴ παραδείγματι τῇ βουλῇ τῇ ἐξ Ἀρείου πάγου, τῷ ἀκριβεστάτῳ συνεδρίῳ τῶν ἐν τῇ πόλει. (Aeschines, Speeches, , section 921)
- καὶ ἅμα γνώμῃ χρήσασθε οἰκείᾳ πρὸσ τὰ λεγόμενα ἐνθυμηθέντεσ, εἰ ἡμῶν ἐπεχείρησέ τισ ἐν τῷ πλήθει τοιαῦτα λέγειν ἢ πράττειν καθ’ ὑμῶν, οἱᾶ Μάρκιοσ ἐτόλμησεν ἐνθάδε εἰπεῖν, ποῖόν ποτ’ ἂν ὑμῖν παρέστη πρὸσ αὐτὸν πάθοσ. (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, Books VII-IX, book 7, chapter 43 4:2)
- ὡσ οὖν ἀγωνοθέται τῆσ μάχησ χρήσασθε μὲν ὡσ ἐλάττοσι πολὺ πλείονεσ, καταφρονεῖτε δὲ ὡσ ἡττημένων νενικηκότεσ καὶ γερόντων νέοι καὶ πολλὰ κεκμηκότων ἀκμῆτεσ ἄνδρεσ, οἷσ ὑπάρχει δύναμισ τοσήδε καὶ παρασκευὴ καὶ τὸ συνειδὸσ αὐτὸ τῆσ αἰτίασ· (Appian, The Civil Wars, book 2, chapter 11 1:5)
- ὑμεῖσ δ’ ἑώσ ἐστὲ κύριοι, χρήσασθε τῷ παραδείγματι καὶ μὴ βούλεσθ’ ἑτέροισ αὐτοὶ γενέσθαι τῶν ὁμοίων. (Aristides, Aelius, Orationes, 3:7)
- ἀλλ’ ἐνθυμηθέντεσ παρ’ ὑμῖν αὐτοῖσ ὅτι Φίλιππον μὲν αἱρούμενοι, βάρβαρον ἄνθρωπον καὶ φύσει κεχωρισμένον αἱρεῖσθε, κἂν διαρραγῇ τὰ Πύθια ἐξορχούμενοσ, καὶ πρὸσ τούτοισ τύραννον καὶ ἀλάστορα τῆσ Ἑλλάδοσ καὶ νῦν ἐφ’ ὑμᾶσ ἥκοντα, ἡμᾶσ δ’ οἰκειούμενοι πρῶτον μὲν Ἕλληνασ καὶ ὁμοφύλουσ, ἔπειτ’ ἀστυγείτονασ καὶ συνήθεισ ἐκ παλαιοῦ καὶ νῦν ὑπὲρ ὑμῶν πεφοβημένουσ οἰκειοῦσθε, χρήσασθε τῷ καιρῷ, σκεψάμενοι πρὸσ ἅπασι τοῖσ ἄλλοισ καὶ τὸ τῆσ πρεσβείασ ἑκατέρασ σχῆμα. (Aristides, Aelius, Orationes, 13:16)
- καὶ ἐάν τισ ἐλέγξῃ με ὅτι ψεύδομαι, χρήσασθέ μοι ὅ τι βούλεσθε. (Andocides, Speeches, 51:2)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)