χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ οὐ διεψεύσθη τῶν λογισμῶν τοσοῦτον ἐπρώτευσεν ἡ πόλισ τῆσ Ἑλλάδοσ εὐνομίᾳ, καὶ δόξῃ, χρόνον ἐτῶν πεντακοσίων τοῖσ Λυκούργου χρησαμένη νόμοισ, οὓσ δεκατεσσάρων βασιλέων μετ’ ἐκεῖνον εἰσ Ἆγιν τὸν Ἀρχιδάμου γενομένων οὐδεὶσ ἐκίνησεν. (Plutarch, Lycurgus, chapter 29 6:1)
- καὶ ἧσ μὲν ἐγὼ ἐπεδικασάμην, ἡ παῖσ τύχῃ χρησαμένη καμοῦσα ἀπέθανεν· (Andocides, Speeches, 194:3)
- πότερον, ὡσ οἱ μυθολογοῦντεσ ἱστοροῦσι, Φαύνου μὲν ἦν γυνὴ τοῦ μάντεωσ, οἴνῳ δὲ χρησαμένη κρύφα καὶ μὴ λαθοῦσα ῥάβδοισ ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸσ ἐκολάσθη μυρσίνησ, ὅθεν μυρσίνην μὲν οὐκ εἰσφέρουσιν, οἶνον δ’ αὐτῇ σπένδουσι, γάλα προσαγορεύουσαι; (Plutarch, Quaestiones Romanae, section 202)
- μάντεωσ, οἴνῳ δὲ χρησαμένη κρύφα καὶ μὴ λαθοῦσα ῥάβδοισ ὑπὸ τοῦ ἀνδρὸσ ἐκολάσθη μυρσίνησ ὅθεν μυρσίνην μὲν οὐκ εἰσφέρουσιν, οἶνον δ’ αὐτῇ σπένδουσι, γάλα προσαγορεύουσαι· (Plutarch, Quaestiones Romanae, section 20 1:1)
- ἡ δὲ Ῥωμαίων πόλισ ἐν Ἰβηρίᾳ τε καὶ Ἰταλίᾳ πολέμουσ ἔχουσα μεγάλουσ Σικελίαν τε ἀφεστῶσαν ἀνακτωμένη καὶ Σαρδόνα καὶ τῶν ἐν Μακεδονίᾳ καὶ κατὰ τὴν Ἑλλάδα πραγμάτων ἐκπεπολεμωμένων πρὸσ αὐτὴν καὶ Καρχηδόνοσ ἐπὶ τὴν ἡγεμονίαν πάλιν ἀνισταμένησ καὶ τῆσ Ἰταλίασ οὐ μόνον ἀφεστώσησ ὀλίγου δεῖν πάσησ, ἀλλὰ καὶ συνεπαγούσησ τὸν Ἀννιβιακὸν κληθέντα πόλεμον, τοσούτοισ περιπετὴσ γενομένη κινδύνοισ κατὰ τὸν αὐτὸν χρόνον οὐχ ὅπωσ ἐκακώθη διὰ τὰσ τότε τύχασ, ἀλλὰ καὶ προσέλαβεν ἰσχὺν ἐξ αὐτῶν ἔτι μείζονα τῆσ προτέρασ τῷ πλήθει τοῦ στρατιωτικοῦ πρὸσ ἅπαντα διαρκὴσ γενομένη τὰ δεινά, ἀλλ’ οὐχ ὥσπερ ὑπολαμβάνουσί τινεσ εὐνοίᾳ τύχησ χρησαμένη· (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, book 2, chapter 17 4:1)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)