χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ἐπεὶ εἲ τίσ γε τἀληθῆ κατηγοροῦντι ἑαυτῷ συνεπίσταται, οὗτοσ, οἶμαι, καὶ εἰσ τὸ φανερὸν ἐλέγχει καὶ διευθύνει καὶ ἀντεξετάζει τῷ λόγῳ, ὥσπερ οὐδεὶσ ἂν ἐκ τοῦ προφανοῦσ νικᾶν δυνάμενοσ ἐνέδρᾳ ποτὲ καὶ ἀπάτῃ χρήσαιτο κατὰ τῶν πολεμίων. (Lucian, Calumniae non temere credundum, (no name) 9:2)
- κατὰ ταὐτὰ δὴ καὶ ὁ κυβερνᾶν οὐκ εἰδὼσ καὶ ἱππεύειν μὴ μεμελετηκὼσ εἰ ὁ μὲν ναῦν καλλίστην παραλάβοι, τοῖσ πᾶσι καὶ εἰσ κάλλοσ καὶ εἰσ ἀσφάλειαν κάλλιστα ἐξειργασμένην, ὁ δὲ ἵππον κτήσαιτο Μῆδον ἢ κενταυρίδην ἢ κοππαφόρον, ἐλέγχοιτο ἄν, οἶμαι, ἑκάτεροσ οὐκ εἰδὼσ ὅ τι χρήσαιτο ἑκατέρῳ, ἐπινεύεισ καὶ τοῦτο; (Lucian, Adversus indoctum et libros multos ementem, (no name) 5:11)
- ἐγὼ γάρ, ὦ ἄνδρεσ δικασταί, τουτονὶ κομιδῇ μειράκιον ὄντα, βάρβαρον ἔτι τὴν φωνὴν καὶ μονονουχὶ κάνδυν ἐνδεδυκότα εἰσ τὸν Ἀσσύριον τρόπον, περὶ τὴν Ιὠνίαν εὑροῦσα πλαζόμενον ἔτι καὶ ὅ τι χρήσαιτο ἑαυτῷ οὐκ εἰδότα παραλαβοῦσα ἐπαίδευσα. (Lucian, Bis accusatus sive tribunalia, (no name) 27:1)
- οἷσ τί ἄν τισ χρήσαιτο διψῶσι καὶ τὸν κονιορτὸν οὐκ ἀνεχομένοισ καὶ εἰ αἷμα ἴδοιεν, εὐθὺσ ταραττομένοισ καὶ προαποθνήσκουσι πρὶν ἐντὸσ βέλουσ γενέσθαι καὶ εἰσ χεῖρασ ἐλθεῖν τοῖσ πολεμίοισ; (Lucian, Anacharsis, (no name) 25:2)
- θηριῶδεσ γὰρ καὶ δεινῶσ σκαιὸν καὶ προσέτι γε ἀλυσιτελὲσ ἀποσφάττειν τοὺσ ἀρίστουσ καὶ οἷσ ἄν τισ ἄμεινον χρήσαιτο κατὰ τῶν δυσμενῶν. (Lucian, Anacharsis, (no name) 37:6)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)