χράω
α-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
χράω
χρήσω
ἔχρησα
ἐχρήσθην
Structure:
χρά
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in imperf.
Sense
- (with dative of person) to fall upon, attack, assail
- (with dative of object) to inflict upon a person
- (with infinitive) to be bent on doing, to be eager to do
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- θάτερον δὲ καὶ ὃ χρησιμώτερον ἦν τῷ βίῳ παρὰ πολὺ καὶ θεῶν δωρεαῖσ μᾶλλον ἐοικόσ, λέγω δὲ τὴν τῶν μελλόντων προαγόρευσιν, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ἐξαπέφηνασ, ἀλλὰ τὸ μέροσ τοῦτο πᾶν λήθῃ παραδέδωκασ οὐδαμοῦ τῆσ ποιήσεωσ ἢ τὸν Κάλχαντα ἢ τὸν Τήλεμον ἢ τὸν Πολύειδον ἢ καὶ Φινέα μιμησάμενοσ, οἳ μηδὲ παρὰ Μουσῶν τούτου τυχόντεσ ὅμωσ προεθέσπιζον καὶ οὐκ ὤκνουν χρᾶν τοῖσ δεομένοισ. (Lucian, 2:1)
- ἐῶ γὰρ λέγειν ὡσ λοξὰ καὶ ἐπαμφοτερίζοντα τοῖσ πολλοῖσ χρᾶν εἰώθατε, οὐ πάνυ ἀποσαφοῦντεσ εἰ ὁ τὸν Ἅλυν διαβὰσ τὴν αὑτοῦ ἀρχὴν καταλύσει ἢ τὴν τοῦ Κύρου· (Lucian, Juppiter confuatus, (no name) 13:7)
- καὶ ἐπειδὴ καιρὸσ ἦν, οὗπερ ἕνεκα τὰ πάντα ἐμεμηχάνητο, καὶ χρᾶν τοῖσ δεομένοισ καὶ θεσπίζειν, παρ’ Ἀμφιλόχου τοῦ ἐν Κιλικίᾳ τὸ ἐνδόσιμον λαβών ‐ καὶ γὰρ ἐκεῖνοσ, μετὰ τὴν τοῦ πατρὸσ τελευτὴν τοῦ Ἀμφιάρεω καὶ τὸν ἐν Θήβαισ ἀφανισμὸν αὐτοῦ ἐκπεσὼν τῆσ οἰκείασ εἰσ τὴν Κιλικίαν ἀφικόμενοσ, οὐ πονήρωσ ἀπήλλαξεν, προθεσπίζων καὶ αὐτὸσ τοῖσ Κίλιξι τὰ μέλλοντα καὶ δύ’ ὀβολοὺσ ἐφ’ ἑκάστῳ χρησμῷ λαμβάνων ‐ ἐκεῖθεν οὖν τὸ ἐνδόσιμον λαβὼν ὁ Ἀλέξανδροσ προλέγει πᾶσι τοῖσ ἀφικομένοισ ὡσ μαντεύσεται ὁ θεόσ, ῥητήν τινα ἡμέραν προειπών. (Lucian, Alexander, (no name) 19:1)
- σὺ δὲ οἰεί τὸ τοιοῦτον αὐτὸ εἶναι, ὡσ εἰ μόνον γεύσαιο αὐτοῦ καὶ σπάσαισ μικρὸν ὅσον, αὐτίκα σε πάνσοφον γενησόμενον, ὥσπερ φασὶν ἐν Δελφοῖσ τὴν πρόμαντιν, ἐπειδὰν πίῃ τοῦ ἱεροῦ νάματοσ, ἔνθεον εὐθὺσ γίγνεσθαι καὶ χρᾶν τοῖσ προσιοῦσιν. (Lucian, 122:7)
- ταῦτα λέγων οὐκὶ ἔπειθε ἄλλα οἱ χρᾶν· (Herodotus, The Histories, book 4, chapter 155 4:3)
Synonyms
-
to fall upon
- ἐπιπίπτω (to fall upon, attack, assail)
- ἐμπίπτω (to fall upon, attack)
- εἰσπίπτω (to fall upon, attack)
- ἅπτω ( I set upon, attack, assail)
- ἰάλλω (to attack, assail, to assail)
- προσπίπτω (to fall upon, attack, assault)
- ἰάπτω (to assail, attack, to wound)
- ἐπεμπίπτω (to fall upon besides, attack furiously)
- ἐγχειρέω (to lay hands on, attack, assail)
- συνεμπίπτω (to fall on or attack together)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίτνω (to fall upon)
- προσπίπτω (to fall upon)
- ἐμβάλλω (fall upon)
- ἐγκαταπίπτω (to fall in or upon)
- ἐπεισπίπτω (to fall upon)
- ἐμπίπτω (to fall upon)
-
to inflict upon a person
Derived
- ἀποχράω (to suffice, be sufficient, be enough)
- ἐγχράω (to dash against, there were, urged)
- ἐκχράω (to declare as an oracle, tell out, to suffice)
- ἐπιχράω (to attack, assault, beset)
- ἐπιχράω (to lend besides)
- καταχράομαι (to make full use of, apply, to use to the uttermost)
- χράω (to furnish what is needful, to furnish the needful answer, to declare)