Ancient Greek-English Dictionary Language

ἔσχατος

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἔσχατος ἐσχάτη ἔσχατον

Structure: ἐσχατ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: prob. from e)k, e)c, as if e)/catos,

Sense

  1. furthest, extreme
  2. highest, lowest, innermost
  3. (time) last

Examples

  • καὶ μὴν εὐθύ γε, οὗ ἂν τὸ μέσον ἀμφοῖν τοῖν ἐσχάτοιν ἐπίπροσθεν ᾖ. (Plato, Parmenides, Philebus, Symposium, Phaedrus, 214:4)
  • σκέψαι δὴ αὐτὸν μὴ μόνον ὡσ τὴν πόλιν καὶ τὴν χώραν ἐφύλαξεν, ἀλλὰ καὶ ἐκ δυοῖν τοῖν ἐσχάτοιν ὁρ́οιν, ὅπωσ τοῖσ τε Ἕλλησι προσηνέχθη καὶ ὅπωσ τοῖσ βαρβάροισ· (Aristides, Aelius, Orationes, 40:1)
  • δυοῖν γὰρ τοῖν ἐσχάτοιν ἀπόδειξισ ἦν, ἀσεβείασ εἰσ τὸν θεὸν καὶ προδοσίασ τῆσ σωτηρίασ οὐ μόνον τῆσ πόλεωσ, ἀλλὰ καὶ τῶν Ἑλλήνων ἁπάντων. (Aristides, Aelius, Orationes, 97:8)

Synonyms

  1. last

Related

Similar forms

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION