σάρξ
Third declension Noun; Feminine
Transliteration:
Principal Part:
σάρξ
σαρκός
Structure:
σαρκ
(Stem)
+
ς
(Ending)
Sense
- The material which covers the bones of a creature: flesh
- body
- the edible flesh of a fruit
- The seat of animalistic / immoral desires and thoughts, such as lust
- That which is opposed to the spiritual
Declension
Third declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ ἰδοὺ ἑπτὰ βόεσ ἕτεραι ἀνέβαινον ὀπίσω αὐτῶν ἐκ τοῦ ποταμοῦ πονηραὶ καὶ αἰσχραὶ τῷ εἴδει καὶ λεπταὶ ταῖσ σαρξίν, οἵασ οὐκ εἶδον τοιαύτασ ἐν ὅλῃ γῇ Αἰγύπτου αἰσχροτέρασ. (Septuagint, Liber Genesis 41:19)
- καὶ μετὰ τὸ τέλοσ τῶν δέκα ἡμερῶν ὡράθησαν αἱ ἰδέαι αὐτῶν ἀγαθαὶ καὶ ἰσχυραὶ ταῖσ σαρξὶν ὑπὲρ τὰ παιδάρια τὰ ἐσθίοντα τὴν τράπεζαν τοῦ βασιλέωσ. (Septuagint, Prophetia Danielis 1:15)
- οἷσ συμπεριλαβὼν ὁ θεὸσ ὀστᾶ καὶ μυελόν, δήσασ πρὸσ ἄλληλα νεύροισ, μετὰ ταῦτα σαρξὶν πάντα αὐτὰ κατεσκίασεν ἄνωθεν. (Plato, Hippias Major, Hippias Minor, Ion, Menexenus, Cleitophon, Timaeus, Critias, Minos, Epinomis, 373:3)
- ὅσα μὲν οὖν ἐμψυχότατα τῶν ὀστῶν ἦν, ὀλιγίσταισ συνέφραττε σαρξίν, ἃ δ’ ἀψυχότατα ἐντόσ, πλείσταισ καὶ πυκνοτάταισ, καὶ δὴ κατὰ τὰσ συμβολὰσ τῶν ὀστῶν, ὅπῃ μήτινα ἀνάγκην ὁ λόγοσ ἀπέφαινεν δεῖν αὐτὰσ εἶναι, βραχεῖαν σάρκα ἔφυσεν, ἵνα μήτε ἐμποδὼν ταῖσ καμπαῖσιν οὖσαι δύσφορα τὰ σώματα ἀπεργάζοιντο, ἅτε δυσκίνητα γιγνόμενα, μήτ’ αὖ πολλαὶ καὶ πυκναὶ σφόδρα τε ἐν ἀλλήλαισ ἐμπεπιλημέναι, διὰ στερεότητα ἀναισθησίαν ἐμποιοῦσαι, δυσμνημονευτότερα καὶ κωφότερα τὰ περὶ τὴν διάνοιαν ποιοῖεν. (Plato, Hippias Major, Hippias Minor, Ion, Menexenus, Cleitophon, Timaeus, Critias, Minos, Epinomis, 374:1)
- διὸ δὴ τό τε τῶν μηρῶν καὶ κνημῶν καὶ τὸ περὶ τὴν τῶν ἰσχίων φύσιν τά τε περὶ τὰ τῶν βραχιόνων ὀστᾶ καὶ τὰ τῶν πήχεων, καὶ ὅσα ἄλλα ἡμῶν ἄναρθρα, ὅσα τε ἐντὸσ ὀστᾶ δι’ ὀλιγότητα ψυχῆσ ἐν μυελῷ κενά ἐστιν φρονήσεωσ, ταῦτα πάντα συμπεπλήρωται σαρξίν· (Plato, Hippias Major, Hippias Minor, Ion, Menexenus, Cleitophon, Timaeus, Critias, Minos, Epinomis, 374:2)