κλαίω
Non-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
κλαίω
Structure:
κλαί
(Stem)
+
ω
(Ending)
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ ᾖρε Δαυὶδ καὶ οἱ ἄνδρεσ αὐτοῦ τὴν φωνὴν αὐτῶν καί ἔκλαυσαν, ἕωσ ὅτου οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖσ ἰσχὺσ ἔτι τοῦ κλαίειν. (Septuagint, Liber I Samuelis 30:4)
- λυπεῖσθε ἐφ̓ ἑαυτοῖσ, ἀπολεῖται γὰρ καὶ Δηβών, οὗ ὁ βωμὸσ ὑμῶν, ἐκεῖ ἀναβήσεσθε κλαίειν. ἐπὶ Ναβαῦ τῆσ Μωαβίτιδοσ ὀλολύζετε ἐπὶ πάσησ κεφαλῆσ φαλάκρωμα, πάντεσ βραχίονεσ κατατετμημένοι. (Septuagint, Liber Isaiae 15:2)
- ἢν ὀπταὶ δὲ δύ’ ὦσ1’, ἑφθῇ κλαίειν ἀγορεύω. (Athenaeus, The Deipnosophists, book 1, chapter 8 3:3)
- οἱο͂ν ὁ τῶν τραγῳδιῶν ὑποκριτὴσ Θεόδωροσ εἰπεῖν ποτε πρὸσ τὸν κωμικὸν λέγεται Σάτυρον, ὡσ οὐ θαυμαστόν ἐστι, τὸ γελᾶν ποιεῖν τοὺσ θεατὰσ ἀλλὰ τὸ δακρύειν καὶ κλαίειν. (Plutarch, De Se Ipsum Citra Invidiam Laudando, section 17 4:1)
- ἄμεινον δ’ ἂν οἶμαι πρὸσ τοῦτον αὐτὸν εἴποι φιλόσοφοσ ἀνήρ "ἀλλ’ οὐ τὸ ποιεῖν, ὦ βέλτιστε, κλαίειν καὶ δακρύειν, τὸ δὲ παύειν λυπουμένουσ καὶ κλαίοντασ σεμνόν ἐστιν. (Plutarch, De Se Ipsum Citra Invidiam Laudando, section 17 5:1)
Derived
- ἀνακλαίω (to weep aloud, burst into tears, to weep for)
- ἀποκλαίω (to weep aloud, to bewail much, mourn deeply for)
- κατακλαίω (to bewail loudly, lament, to wail aloud)
- μετακλαίω (to weep afterwards or too late, to lament after or next)
- προκλαίω (to weep beforehand or openly, to lament beforehand)
- συγκλαίω (to weep with)
- ὑποκλαίω (to shed secret tears)