συνείρω
Non-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
συνείρω
Structure:
συν
(Prefix)
+
εί̓ρ
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: only in pres. and imperf.
Sense
- to string together
- to string, together, to speak on and on, go on without pausing
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ἃ δ’ οἱ γέροντεσ ποιοῦσιν , ὅταν μεθυσθῶσιν τοῦ ὕδατοσ, οὐκ ἀλλότριον εἰπεῖν ἐπειδὰν πίῃ ὁ γέρων καὶ κατάσχῃ αὐτὸν ὁ Σιληνόσ, αὐτίκα ἐπὶ πολὺ ἄφωνόσ ἐστι καὶ καρηβαροῦντι καὶ βεβαπτισμένῳ ἐοίκεν, εἶτα ἄφνω φωνή τε λαμπρὰ καὶ φθέγμα τορὸν καὶ πνεῦμα λιγυρὸν ἐγγίγνεται αὐτῷ καὶ λαλίστατοσ ἐξ ἀφωνοτάτου ἐστίν, οὐδ’ ἂν ’ἐπιστομίσασ παύσειασ αὐτὸν μὴ οὐχὶ συνεχῆ λαλεῖν καὶ ῥήσεισ μακρὰσ συνείρειν. (Lucian, (no name) 7:2)
- ὅπου δ’ ἂν ᾖ αὐταῖσ ἀμαυρὸν τὸ ἴχνοσ, σημεῖον θέσθαι στοῖχον ἑαυτῷ, καὶ ἀπὸ τούτου συνείρειν μέχρι ἂν σαφῶσ γνωρίσωσιν ἐγκελεύοντα καὶ θωπεύοντα. (Xenophon, Minor Works, , chapter 6 24:2)
- καὶ οἱ μὲν πάντα ἀκριβῶσ, τοὺσ δὲ λυπεῖ τὸ ἀκριβὲσ ἢ διὰ τὸ μὴ δύνασθαι συνείρειν ἢ διὰ τὴν μικρολογίαν· (Aristotle, Metaphysics, Book 2 35:2)
- ἔστι δ’ οὐ χαλεπὸν ὁποιασοῦν ὑποθέσεισ λαμβάνοντασ μακροποιεῖν καὶ συνείρειν. (Aristotle, Metaphysics, Book 14 77:3)
- ἄλλωσ δὲ συνείρειν μὴ φαῦλον ᾖ καὶ οὐ καθ’ ὁδόν, ὦ φίλε Ἑρμόγενεσ. (Plato, Cratylus, Theaetetus, Sophist, Statesman, 253:1)
Synonyms
-
to string together
Derived
- ἀνείρω (to fasten on or to, to string, to twine or wreathe)
- διείρω (to pass or draw through)
- εἴρω (I tie, join, fasten)
- ἐνείρω (to string on)
- ἐξείρω (to put forth, to pull out)
- παρείρω (to fasten in beside, insert, if he adds observance of)
- περιείρω (to insert or fix round)