Ancient Greek-English Dictionary Language

βασιλεύω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: βασιλεύω

Structure: βασιλεύ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: basileu/s

Sense

  1. to be king, to rule, reign as king
  2. to enjoy as absolute master
  3. (absolute) to live right royally
  4. (causal) to appoint as king

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular βασιλεύω βασιλεύεις βασιλεύει
Dual βασιλεύετον βασιλεύετον
Plural βασιλεύομεν βασιλεύετε βασιλεύουσιν*
SubjunctiveSingular βασιλεύω βασιλεύῃς βασιλεύῃ
Dual βασιλεύητον βασιλεύητον
Plural βασιλεύωμεν βασιλεύητε βασιλεύωσιν*
OptativeSingular βασιλεύοιμι βασιλεύοις βασιλεύοι
Dual βασιλεύοιτον βασιλευοίτην
Plural βασιλεύοιμεν βασιλεύοιτε βασιλεύοιεν
ImperativeSingular βασίλευε βασιλευέτω
Dual βασιλεύετον βασιλευέτων
Plural βασιλεύετε βασιλευόντων, βασιλευέτωσαν
Infinitive βασιλεύειν
Participle MasculineFeminineNeuter
βασιλευων βασιλευοντος βασιλευουσα βασιλευουσης βασιλευον βασιλευοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular βασιλεύομαι βασιλεύει, βασιλεύῃ βασιλεύεται
Dual βασιλεύεσθον βασιλεύεσθον
Plural βασιλευόμεθα βασιλεύεσθε βασιλεύονται
SubjunctiveSingular βασιλεύωμαι βασιλεύῃ βασιλεύηται
Dual βασιλεύησθον βασιλεύησθον
Plural βασιλευώμεθα βασιλεύησθε βασιλεύωνται
OptativeSingular βασιλευοίμην βασιλεύοιο βασιλεύοιτο
Dual βασιλεύοισθον βασιλευοίσθην
Plural βασιλευοίμεθα βασιλεύοισθε βασιλεύοιντο
ImperativeSingular βασιλεύου βασιλευέσθω
Dual βασιλεύεσθον βασιλευέσθων
Plural βασιλεύεσθε βασιλευέσθων, βασιλευέσθωσαν
Infinitive βασιλεύεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
βασιλευομενος βασιλευομενου βασιλευομενη βασιλευομενης βασιλευομενον βασιλευομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • Καὶ Ζαμβρὶ ἐβασίλευεν ἐν Θερσὰ ἡμέρασ ἑπτά. καὶ ἡ παρεμβολὴ Ἰσραὴλ ἐπὶ Γαβαθὼν τὴν τῶν ἀλλοφύλων, (Septuagint, Liber I Regum 16:15)
  • Καὶ Ὀχοζίασ υἱὸσ Ἀχαὰβ ἐβασίλευεν ἐπὶ Ἰσραὴλ ἐν Σαμαρείᾳ ἐν ἔτει ἑπτακαιδεκάτῳ Ἰωσαφὰτ βασιλέωσ Ἰούδα. καὶ ἐβασίλευσεν ἐν Ἰσραὴλ ἐν Σαμαρείᾳ δύο ἔτη. (Septuagint, Liber I Regum 22:48)
  • "ἐν ἔτεσι γοῦν εἴκοσι καὶ δυσὶν οἷσ ἐβασίλευεν, ὥσ φησι Σάτυροσ ἐν τῷ περὶ τοῦ Βίου αὐτοῦ, Αὐδάταν Ἰλλυρίδα γήμασ ἔσχεν ἐξ αὐτῆσ θυγατέρα Κύνναν ἔγημεν δὲ καὶ Φίλαν ἀδελφὴν Δέρδα καὶ Μαχάτα. (Athenaeus, The Deipnosophists, Book 13, book 13, chapter 54)
  • ἐπεὶ δὲ ἀναμιχθέντεσ ἀλλήλοισ οἱ στρατηγοὶ καί καταστάντεσ ἐκ τῶν πρώτων ταραχῶν διενέμοντο σατραπείασ καί στρατηγίασ, Εὐμενὴσ λαμβάνει Καππαδοκίαν καί Παφλαγονίαν καὶ τὴν ὑποκειμένην τῇ Ποντικῇ θαλάττῃ μέχρι Τραπεζοῦντοσ, οὔπω τότε Μακεδόνων οὖσαν, Ἀριαράθησ γὰρ αὐτῆσ ἐβασίλευεν, ἀλλ’ ἔδει Λεοννάτον καὶ Ἀντίγονον χειρὶ μεγάλῃ τὸν Εὐμενῆ κατάγοντασ ἀποδεῖξαι τῆσ χώρασ σατράπην. (Plutarch, chapter 3 2:1)
  • "οὐ δοκεῖ ὑμῖν ἄξιον εἶναι λύπησ, εἰ τηλικοῦτοσ μὲν ὢν Ἀλέξανδροσ ἤδη τοσούτων ἐβασίλευεν, ἐμοὶ δὲ λαμπρὸν οὐδὲν οὔπω πέπρακται; (Plutarch, Caesar, chapter 11 3:2)

Synonyms

  1. to be king

  2. to appoint as king

Related

Derived

Similar forms

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION