Ancient Greek-English Dictionary Language

φεύγω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: φεύγω

Structure: φεύγ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: Root FUG

Sense

  1. to flee

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular φεύγω φεύγεις φεύγει
Dual φεύγετον φεύγετον
Plural φεύγομεν φεύγετε φεύγουσιν*
SubjunctiveSingular φεύγω φεύγῃς φεύγῃ
Dual φεύγητον φεύγητον
Plural φεύγωμεν φεύγητε φεύγωσιν*
OptativeSingular φεύγοιμι φεύγοις φεύγοι
Dual φεύγοιτον φευγοίτην
Plural φεύγοιμεν φεύγοιτε φεύγοιεν
ImperativeSingular φεύγε φευγέτω
Dual φεύγετον φευγέτων
Plural φεύγετε φευγόντων, φευγέτωσαν
Infinitive φεύγειν
Participle MasculineFeminineNeuter
φευγων φευγοντος φευγουσα φευγουσης φευγον φευγοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular φεύγομαι φεύγει, φεύγῃ φεύγεται
Dual φεύγεσθον φεύγεσθον
Plural φευγόμεθα φεύγεσθε φεύγονται
SubjunctiveSingular φεύγωμαι φεύγῃ φεύγηται
Dual φεύγησθον φεύγησθον
Plural φευγώμεθα φεύγησθε φεύγωνται
OptativeSingular φευγοίμην φεύγοιο φεύγοιτο
Dual φεύγοισθον φευγοίσθην
Plural φευγοίμεθα φεύγοισθε φεύγοιντο
ImperativeSingular φεύγου φευγέσθω
Dual φεύγεσθον φευγέσθων
Plural φεύγεσθε φευγέσθων, φευγέσθωσαν
Infinitive φεύγεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
φευγομενος φευγομενου φευγομενη φευγομενης φευγομενον φευγομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • καὶ ὡσ ἂν ἐξέλθωσιν ὀπίσω ἡμῶν, ἀποσπάσομεν αὐτοὺσ ἀπὸ τῆσ πόλεωσ, καὶ ἐροῦσι. φεύγουσιν οὗτοι ἀπὸ προσώπου ἡμῶν, ὃν τρόπον καὶ ἔμπροσθεν. (Septuagint, Liber Iosue 8:6)
  • καὶ ἦλθε Γοργίασ εἰσ τὴν παρεμβολὴν Ἰούδα νυκτὸσ καὶ οὐδένα εὗρε. καὶ ἐζήτει αὐτοὺσ ἐν τοῖσ ὄρεσιν, ὅτι εἶπε. φεύγουσιν οὗτοι ἀφ̓ ἡμῶν. (Septuagint, Liber Maccabees I 4:5)
  • βουλεύου, ποίει τε σκέπην πένθουσ αὐτῇ διὰ παντόσ. ἐν μεσημβρινῇ σκοτίᾳ φεύγουσιν, ἐξέστησαν, μὴ ἀπαχθῇσ. (Septuagint, Liber Isaiae 16:3)
  • οὐκοῦν, ὦ Σόλων, ἤν ποτε ὑμῖν ἐπίωσιν οἱ πολέμιοι, χρισάμενοι τῷ ἐλαίῳ καὶ κονισάμενοι πρόιτε καὶ αὐτοὶ πὺξ τὰσ χεῖρασ ἐπ’ αὐτοὺσ προβεβλημένοι, κἀκεῖνοι δηλαδὴ ὑποπτήσσουσιν ὑμᾶσ καὶ φεύγουσιν δεδιότεσ μὴ σφίσι κεχηνόσι πάσσητε τὴν ψάμμον εἰσ τὸ στόμα ἢ περιπηδήσαντεσ, ὡσ κατὰ νώτου γένησθε, περιπλέξητε αὐτοῖσ τὰ σκέλη περὶ τὴν γαστέρα καὶ διάγχητε ὑπὸ τὸ κράνοσ ὑποβαλόντεσ τὸν πῆχυν. (Lucian, Anacharsis, (no name) 31:1)
  • οἱ δὲ αὐτοὶ οὗτοι ἐπειδὰν διώκωνται, οὐκ ἐπὶ τὰσ νάπασ φεύγουσιν οὐδὲ ἐπὶ τὰ ἄλση, εἰ καὶ πάνυ πλησίον τύχοι ὄντα, ὥστε εὐμαρῶσ ἀφελέσθαι αὐτοὺσ τοῦ κινδύνου, ἀλλ̓ ἐσ τὰ πεδία βιάζονται, ἐρίζοντεσ πρὸσ τὰσ κύνασ. (Arrian, Cynegeticus, chapter 16 2:1)

Synonyms

  1. to flee

Related

Derived

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION