Ancient Greek-English Dictionary Language

ἀναφεύγω

Non-contract Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἀναφεύγω

Structure: ἀνα (Prefix) + φεύγ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. to flee up
  2. to escape
  3. to disappear gradually

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀναφεύγω ἀναφεύγεις ἀναφεύγει
Dual ἀναφεύγετον ἀναφεύγετον
Plural ἀναφεύγομεν ἀναφεύγετε ἀναφεύγουσιν*
SubjunctiveSingular ἀναφεύγω ἀναφεύγῃς ἀναφεύγῃ
Dual ἀναφεύγητον ἀναφεύγητον
Plural ἀναφεύγωμεν ἀναφεύγητε ἀναφεύγωσιν*
OptativeSingular ἀναφεύγοιμι ἀναφεύγοις ἀναφεύγοι
Dual ἀναφεύγοιτον ἀναφευγοίτην
Plural ἀναφεύγοιμεν ἀναφεύγοιτε ἀναφεύγοιεν
ImperativeSingular ἀναφεύγε ἀναφευγέτω
Dual ἀναφεύγετον ἀναφευγέτων
Plural ἀναφεύγετε ἀναφευγόντων, ἀναφευγέτωσαν
Infinitive ἀναφεύγειν
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀναφευγων ἀναφευγοντος ἀναφευγουσα ἀναφευγουσης ἀναφευγον ἀναφευγοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀναφεύγομαι ἀναφεύγει, ἀναφεύγῃ ἀναφεύγεται
Dual ἀναφεύγεσθον ἀναφεύγεσθον
Plural ἀναφευγόμεθα ἀναφεύγεσθε ἀναφεύγονται
SubjunctiveSingular ἀναφεύγωμαι ἀναφεύγῃ ἀναφεύγηται
Dual ἀναφεύγησθον ἀναφεύγησθον
Plural ἀναφευγώμεθα ἀναφεύγησθε ἀναφεύγωνται
OptativeSingular ἀναφευγοίμην ἀναφεύγοιο ἀναφεύγοιτο
Dual ἀναφεύγοισθον ἀναφευγοίσθην
Plural ἀναφευγοίμεθα ἀναφεύγοισθε ἀναφεύγοιντο
ImperativeSingular ἀναφεύγου ἀναφευγέσθω
Dual ἀναφεύγεσθον ἀναφευγέσθων
Plural ἀναφεύγεσθε ἀναφευγέσθων, ἀναφευγέσθωσαν
Infinitive ἀναφεύγεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀναφευγομενος ἀναφευγομενου ἀναφευγομενη ἀναφευγομενης ἀναφευγομενον ἀναφευγομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • εἶτά σοι ἐσ τὴν ὑστεραίαν μία ἦν ἀπολογία ἡ μέθη καὶ ἐσ τὸν ἄκρατον ἀνέφευγεσ. (Lucian, Pseudologista, (no name) 24:10)
  • τοσαύτην δὲ λαμπρότητα καὶ ῥύμην ἡ πίστισ ἔσχεν ὥστε καὶ θῦσαι τῶν ἐν τέλει πολλούσ, ζητουμένου δὲ τοῦ πρώτου φράσαντοσ, ὡσ οὐδεὶσ ἦν, ἀλλ’ ο λόγοσ εἰσ ἄλλον ἐξ ἄλλου διωκόμενοσ ἀνέφευγε, καὶ τέλοσ καταδὺσ ὥσπερ εἰσ πέλαγοσ ἀχανὲσ τὸν ἄπειρον ὄχλον ἐφάνη μηδεμίαν ἀρχὴν ἔχων βέβαιον, αὕτη μὲν ἡ φήμη ταχὺ τῆσ πόλεωσ ἐξερρύη, πορευομένῳ δὲ τῷ Δομετιανῷ μετὰ δυνάμεωσ ἐπὶ τὸν πόλεμον ἤδη καθ’ ὁδὸν ἀγγελία καὶ γράμματα φράζοντα τὴν νίκην ἀπήντησεν. (Plutarch, Aemilius Paulus, chapter 25 3:2)
  • τοῦ δὲ Κεκίνα λοχίσαντοσ εἰσ λάσια χωρία καὶ ὑλώδη πολλοὺσ ὁπλίτασ, ἱππεῖσ δὲ προεξελάσαι κελεύσαντοσ, κἂν συνάψωσιν οἱ πολέμιοι κατὰ μικρὸν ἀναχωρεῖν καὶ ἀναφεύγειν, ἄχρι ἂν ὑπάγοντεσ οὕτωσ ἐμβάλωσιν αὐτοὺσ εἰσ τὴν ἐνέδραν, ἐξήγγειλαν αὐτόμολοι τῷ Κέλσῳ. (Plutarch, Otho, chapter 7 2:1)
  • "ἀλλ’ ὥσπερ ἄλλα πολλὰ ποιοῦντοσ ἡμῖν ἐκείνου καὶ παρασκευάζοντοσ, ἐπάγει φθορὰν ἐνίοισ καὶ στέρησιν ἡ φύσισ , μᾶλλον δ’ ἡ ὕλη στέρησισ οὖσα ἀναφεύγει πολλάκισ καὶ ἀναλύει τὸ γιγνόμενον ὑπὸ τῆσ κρείττονοσ αἰτίασ , οὕτω μαντικῶν οἶμαι δυνάμεων σκοτώσεισ ἑτέρασ καὶ ἀναιρέσεισ εἶναι, πολλὰ καλὰ τοῦ θεοῦ διδόντοσ ἀνθρώποισ ἀθάνατον δὲ μηδέν· (Plutarch, De defectu oraculorum, section 9 2:4)
  • Ὁ δὲ Βροῦτοσ ἀναφεύγει μὲν ἐσ τὰ ὄρη σὺν ἱκανῷ πλήθει, ὡσ νυκτὸσ ἐσ τὸ στρατόπεδον ὑποστρέψων ἢ καταβησόμενοσ ἐπὶ τὴν θάλασσαν· (Appian, The Civil Wars, book 4, chapter 17 1:1)

Synonyms

  1. to flee up

  2. to escape

  3. to disappear gradually

Derived

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION