Ancient Greek-English Dictionary Language

φεύγω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: φεύγω

Structure: φεύγ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: Root FUG

Sense

  1. to flee

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular φεύγω φεύγεις φεύγει
Dual φεύγετον φεύγετον
Plural φεύγομεν φεύγετε φεύγουσιν*
SubjunctiveSingular φεύγω φεύγῃς φεύγῃ
Dual φεύγητον φεύγητον
Plural φεύγωμεν φεύγητε φεύγωσιν*
OptativeSingular φεύγοιμι φεύγοις φεύγοι
Dual φεύγοιτον φευγοίτην
Plural φεύγοιμεν φεύγοιτε φεύγοιεν
ImperativeSingular φεύγε φευγέτω
Dual φεύγετον φευγέτων
Plural φεύγετε φευγόντων, φευγέτωσαν
Infinitive φεύγειν
Participle MasculineFeminineNeuter
φευγων φευγοντος φευγουσα φευγουσης φευγον φευγοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular φεύγομαι φεύγει, φεύγῃ φεύγεται
Dual φεύγεσθον φεύγεσθον
Plural φευγόμεθα φεύγεσθε φεύγονται
SubjunctiveSingular φεύγωμαι φεύγῃ φεύγηται
Dual φεύγησθον φεύγησθον
Plural φευγώμεθα φεύγησθε φεύγωνται
OptativeSingular φευγοίμην φεύγοιο φεύγοιτο
Dual φεύγοισθον φευγοίσθην
Plural φευγοίμεθα φεύγοισθε φεύγοιντο
ImperativeSingular φεύγου φευγέσθω
Dual φεύγεσθον φευγέσθων
Plural φεύγεσθε φευγέσθων, φευγέσθωσαν
Infinitive φεύγεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
φευγομενος φευγομενου φευγομενη φευγομενης φευγομενον φευγομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • τοῖσ δέ γε κωμῳδοῖσ καὶ λοιδορεῖσθαι καὶ ἀποσκώπτειν ἐφίεμεν εἰσ τοὺσ πολίτασ οὓσ ἂν αἰσχρὰ καὶ ἀνάξια τῆσ πόλεωσ ἐπιτηδεύοντασ αἴσθωνται, αὐτῶν τε ἐκείνων χάριν, ἀμείνουσ γὰρ οὕτω γίγνονται ὀνειδιζόμενοι, καὶ τῶν πολλῶν, ὡσ φεύγοιεν τὸν ἐπὶ τοῖσ ὁμοίοισ ἔλεγχον. (Lucian, Anacharsis, (no name) 22:4)
  • καὶ καθάπερ τῷ κόκκυγί φησιν Αἴσωποσ, ἐρωτῶντι τοὺσ λεπτοὺσ ὄρνιθασ ὅ τι φεύγοιεν αὐτόν, εἰπεῖν ἐκείνουσ ὡσ ἔσται ποτὲ ἱέραξ, οὕτωσ ἐοίκε τῷ Λυδιάδῃ παρακολουθεῖν ἐκ τῆσ τυραννίδοσ ὑποψία βλάπτουσα τὴν φύσιν αὐτοῦ τῆσ μεταβολῆσ. (Plutarch, Aratus, chapter 30 5:1)
  • ἦν οὖν ἐξ ἀνάγκησ μαχητέον ὑπὲρ τοῦ χάρακοσ, καὶ προαγαγόντεσ οἱ στρατηγοὶ τὴν δύναμιν ἔταξαν, αἰσθόμενοσ δὲ τὴν παρασκευὴν αὐτῶν ὁ Πομπήϊοσ ὤκνει κατὰ σκότοσ εἰσ κίνδυνον ἐλθεῖν, καὶ κύκλῳ μόνον ᾤετο δεῖν περιελαύνειν, ὅπωσ μὴ φεύγοιεν, ἡμέρασ δὲ κρείττουσ ὄντασ ἐπιχειρεῖν. (Plutarch, Pompey, chapter 32 5:1)
  • τί γὰρ ἂν βουλόμενοι ἄνδρεσ σοφοὶ ὡσ ἀληθῶσ δεσπότασ ἀμείνουσ αὑτῶν φεύγοιεν καὶ ῥᾳδίωσ ἀπαλλάττοιντο αὐτῶν; (Plato, Euthyphro, Apology, Crito, Phaedo, 57:2)
  • εἰ δὲ πρὸσ τὴν τόλμαν τῆσ διαβάσεωσ ἄτοπον γενομένην οἱ Ἰνδοὶ ἐκπλαγέντεσ φεύγοιεν, οὐ πόρρωθεν ἕξεσθαι αὐτῶν κατὰ τὴν φυγήν, ὡσ πλείονα ἐν τῇ ἀποχωρήσει τὸν φόνον γενόμενον ὀλίγον ἔτι ὑπολείπεσθαι αὐτῷ τὸ ἔργον. (Arrian, Anabasis, book 5, chapter 14 2:2)

Synonyms

  1. to flee

Related

Derived

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION