Ancient Greek-English Dictionary Language

φεύγω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: φεύγω

Structure: φεύγ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: Root FUG

Sense

  1. to flee

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular φεύγω φεύγεις φεύγει
Dual φεύγετον φεύγετον
Plural φεύγομεν φεύγετε φεύγουσιν*
SubjunctiveSingular φεύγω φεύγῃς φεύγῃ
Dual φεύγητον φεύγητον
Plural φεύγωμεν φεύγητε φεύγωσιν*
OptativeSingular φεύγοιμι φεύγοις φεύγοι
Dual φεύγοιτον φευγοίτην
Plural φεύγοιμεν φεύγοιτε φεύγοιεν
ImperativeSingular φεύγε φευγέτω
Dual φεύγετον φευγέτων
Plural φεύγετε φευγόντων, φευγέτωσαν
Infinitive φεύγειν
Participle MasculineFeminineNeuter
φευγων φευγοντος φευγουσα φευγουσης φευγον φευγοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular φεύγομαι φεύγει, φεύγῃ φεύγεται
Dual φεύγεσθον φεύγεσθον
Plural φευγόμεθα φεύγεσθε φεύγονται
SubjunctiveSingular φεύγωμαι φεύγῃ φεύγηται
Dual φεύγησθον φεύγησθον
Plural φευγώμεθα φεύγησθε φεύγωνται
OptativeSingular φευγοίμην φεύγοιο φεύγοιτο
Dual φεύγοισθον φευγοίσθην
Plural φευγοίμεθα φεύγοισθε φεύγοιντο
ImperativeSingular φεύγου φευγέσθω
Dual φεύγεσθον φευγέσθων
Plural φεύγεσθε φευγέσθων, φευγέσθωσαν
Infinitive φεύγεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
φευγομενος φευγομενου φευγομενη φευγομενης φευγομενον φευγομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺσ τοῖσ παρατρέχουσι τοῖσ ἐφεστηκόσι πρὸσ αὐτόν. προσαγάγετε καὶ θανατοῦτε τοὺσ ἱερεῖσ τοῦ Κυρίου, ὅτι ἡ χεὶρ αὐτῶν μετὰ Δαυίδ, καὶ ὅτι ἔγνωσαν ὅτι φεύγει αὐτόσ, καὶ οὐκ ἀπεκάλυψαν τὸ ὠτίον μου. καὶ οὐκ ἐβουλήθησαν οἱ παῖδεσ τοῦ βασιλέωσ ἐπενεγκεῖν τὰσ χεῖρασ αὐτῶν ἀπαντῆσαι εἰσ τοὺσ ἱερεῖσ Κυρίου. (Septuagint, Liber I Samuelis 22:17)
  • εἶτα μετὰ ταύτην ἄλλη Ἀθηνᾶ, οὐ λίθοσ αὕτη γε, ἀλλὰ γραφὴ πάλιν Ἥφαιστοσ αὐτὴν διώκει ἐρῶν, ἡ δὲ φεύγει, κἀκ. (Lucian, De Domo, (no name) 27:1)
  • καὶ γὰρ συντίθησί ποτε ἀφελῶσ τὰ ὀνόματα καὶ λύει τὴν περίοδον εὐγενῶσ καὶ τὰ περίεργα σχήματα καὶ φορτικὰ φεύγει καὶ μάλιστα ἐν τοῖσ συμβουλευτικοῖσ τε καὶ δικανικοῖσ λόγοισ, ἀλλ’ ὡσ ἐπὶ τὸ πολὺ τῷ ῥυθμῷ δουλεύοντοσ καὶ τῷ κύκλῳ τῆσ περιόδου καὶ τὸ κάλλοσ τῆσ ἀπαγγελίασ ἐν τῷ περιττῷ τιθεμένου κοινότερον εἴρηκα περὶ αὐτοῦ. (Dionysius of Halicarnassus, De Isocrate, chapter 3 1:5)
  • ἀμέλει οὐδέν σοι τῶν χαλεπῶν τούτων νοσημάτων πρόσεισιν, ἀλλ’ ἤν ποτε κοῦφοσ πυρετὸσ ἐπιλάβηται, πρὸσ ὀλίγον ὑπηρετήσασ αὐτῷ ἀνεπήδησασ εὐθὺσ ἀποσεισάμενοσ τὴν ἄσην, ὁ δὲ φεύγει αὐτίκα φοβηθείσ, ψυχροῦ σε ὁρῶν ἐμφορούμενον καὶ μακρὰ οἰμώζειν λέγοντα ταῖσ ἰατρικαῖσ περιόδοισ· (Lucian, Gallus, (no name) 23:3)
  • δεξιοῦ δ’ ἡσσώμενον φεύγει τὸ κείνων· (Euripides, Suppliants, episode 1:14)
  • ΦΕΥΓΕΙ ἀσεβὴσ μηδενὸσ διώκοντοσ, δίκαιοσ δὲ ὥσπερ λέων πέποιθε. (Septuagint, Liber Proverbiorum 28:1)

Synonyms

  1. to flee

Related

Derived

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION