Ancient Greek-English Dictionary Language

ἀπόλλυμι

-μι athematic Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἀπόλλυμι

Structure: ἀπ (Prefix) + ό̓λλῡ (Stem) + μι (Ending)

Sense

  1. (active voice), to destroy utterly, kill, slay
  2. to lose utterly

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀπόλλῡμι ἀπόλλῡς ἀπόλλῡσιν*
Dual ἀπόλλυτον ἀπόλλυτον
Plural ἀπόλλυμεν ἀπόλλυτε ἀπολλύᾱσιν*
SubjunctiveSingular ἀπολλύω ἀπολλύῃς ἀπολλύῃ
Dual ἀπολλύητον ἀπολλύητον
Plural ἀπολλύωμεν ἀπολλύητε ἀπολλύωσιν*
OptativeSingular ἀπολλυίην ἀπολλυίης ἀπολλυίη
Dual ἀπολλυίητον ἀπολλυιήτην
Plural ἀπολλυίημεν ἀπολλυίητε ἀπολλυίησαν
ImperativeSingular ἀπόλλυε ἀπολλύτω
Dual ἀπόλλυτον ἀπολλύτων
Plural ἀπόλλυτε ἀπολλύντων
Infinitive ἀπολλύναι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀπολλῡς ἀπολλυντος ἀπολλῡσα ἀπολλῡσης ἀπολλυν ἀπολλυντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἀπόλλυμαι ἀπόλλυσαι ἀπόλλυται
Dual ἀπόλλυσθον ἀπόλλυσθον
Plural ἀπολλύμεθα ἀπόλλυσθε ἀπόλλυνται
SubjunctiveSingular ἀπολλύωμαι ἀπολλύῃ ἀπολλύηται
Dual ἀπολλύησθον ἀπολλύησθον
Plural ἀπολλυώμεθα ἀπολλύησθε ἀπολλύωνται
OptativeSingular ἀπολλυίμην ἀπολλυῖο ἀπολλυῖτο
Dual ἀπολλυῖσθον ἀπολλυίσθην
Plural ἀπολλυίμεθα ἀπολλυῖσθε ἀπολλυῖντο
ImperativeSingular ἀπόλλυσο ἀπολλύσθω
Dual ἀπόλλυσθον ἀπολλύσθων
Plural ἀπόλλυσθε ἀπολλύσθων
Infinitive ἀπόλλυσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἀπολλυμενος ἀπολλυμενου ἀπολλυμενη ἀπολλυμενης ἀπολλυμενον ἀπολλυμενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • λέγοντεσ. ἀποθάνωμεν πάντεσ ἐν τῇ ἁπλότητι ἡμῶν. μαρτυρεῖ ἐφ̓ ἡμᾶσ ὁ οὐρανὸσ καὶ ἡ γῆ ὅτι ἀκρίτωσ ἀπόλλυτε ἡμᾶσ. (Septuagint, Liber Maccabees I 2:37)
  • ἐχθρῶν παρόντων βαρβάρων στρατεύματι Ἕλληνασ ἄνδρασ καὶ πόλεισ ἀπόλλυτε. (Aristophanes, Lysistrata, Choral, anapests 1:9)
  • ὑμεῖσ με παρ’ ὑμῶν αὐτῶν αἰτησάμενοι σῴσατε, καὶ μὴ βούλεσθε Θετταλοὺσ καὶ Ἀνδρίουσ πολίτασ ποιεῖσθαι δι’ ἀπορίαν ἀνδρῶν, τοὺσ δὲ ὄντασ πολίτασ ὁμολογουμένωσ, οἷσ προσήκει ἀνδράσιν ἀγαθοῖσ εἶναι καὶ βουλόμενοι δυνήσονται, τούτουσ δὲ ἀπόλλυτε. (Andocides, Speeches, 238:5)
  • οὐ γὰρ εἰ μὴ χρήματ’ ἀπόλλυτε μόνον σκεπτέον, ἀλλ’ εἰ καὶ δόξαν χρηστήν, περὶ ἧσ μᾶλλον σπουδάζετ’ ἢ περὶ χρημάτων, καὶ οὐ μόνον ὑμεῖσ, ἀλλὰ καὶ οἱ πρόγονοι. (Demosthenes, Speeches 11-20, 14:1)
  • ταῦτα δὲ πάντα τηλικαῦτα ὄντα ἀγαθὰ ἑνὸσ ἕνεκα ὀνόματοσ ἀπόλλυτε, ποίαν ὠφέλειαν, τίνα ἡδονήν; (Dio, Chrysostom, Orationes, 87:1)

Synonyms

  1. to lose utterly

Derived

Similar forms

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION