εἰρωνείᾱ
First declension Noun; Feminine
Transliteration:
Principal Part:
εἰρωνείᾱ
εἰρωνείᾱς
Structure:
εἰρωνει
(Stem)
+
ᾱ
(Ending)
Sense
- hypocrisy, deception, especially a feigned ignorance
- An assumed appearance, pretext
Declension
First declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- εἰ δὲ ὑπερεπαινῶν τοὺσ λόγουσ ὡσ δῆθεν εὐμηχάνουσ ὄντασ τὸν σοφώτατον τῶν Τιτάνων ἐπιφημίζεισ αὐτοῖσ, ὁρ́α μή τισ εἰρωνείαν φῇ καὶ μυκτῆρα οἱο͂ν τὸν Ἀττικὸν προσεῖναι τῷ ἐπαίνῳ. (Lucian, Prometheus es in verbis 2:1)
- γελάσαντοσ δὲ τοῦ νεανίσκου πρὸσ τὴν εἰρωνείαν αὐτῶν, ὁ μὲν Ἀμφάρησ οἰμωξόμενον ἐκάλει καὶ δίκην ὑφέξοντα τῆσ ἰταμότητοσ· (Plutarch, Agis, chapter 19 4:1)
- Καὶ αὐτὸσ ἔφασκον ταῦτα πρὸσ αὐτούσ, οἱ δὲ εἰρωνείαν ᾤοντο τὸ πρᾶγμα εἶναι. (Lucian, Dialogi mortuorum, 13:1)
- ἐλέγετο δὲ χαλεπαίνειν αὐτῷ ὁ Ῥαδάμανθυσ καὶ ἠπειληκέναι πολλάκισ ἐκβαλεῖν αὐτὸν ἐκ τῆσ νήσου, ἢν φλυαρῇ καὶ μὴ ἐθέλῃ ἀφεὶσ τὴν εἰρωνείαν εὐωχεῖσθαι. (Lucian, Verae Historiae, book 2 17:7)
- πρὸσ δὴ τοιαύτασ ὑπολήψεισ καὶ τερατείασ ἀνθρώπων ἡμιτελῶν περὶ λόγουσ, οἳ τὴν εὐγενῆ κατασκευὴν οὐκ ἴσασιν ἥ τίσ ποτ’ ἐστὶν οὐδὲ δύνανται, πᾶσαν εἰρωνείαν ἀφείσ, ὡσ πέφυκα, διαλέξομαι. (Dionysius of Halicarnassus, De Demosthene, chapter 23 1:1)