σφάζω
Non-contract Verb;
Transliteration:
Principal Part:
σφάζω
Structure:
σφάζ
(Stem)
+
ω
(Ending)
Etym.: Root SFAG
Sense
- to slay, slaughter, by cutting the throat
- to slaughter
- to slay, kill
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ ἐν τῷ σφάζειν αὐτοὺσ τὰ τέκνα αὐτῶν τοῖσ εἰδώλοισ αὐτῶν καὶ εἰσεπορεύοντο εἰσ τὰ ἅγιά μου τοῦ βεβηλοῦν αὐτά. καὶ ὅτι οὕτωσ ἐποίουν ἐν μέσῳ τοῦ οἴκου μου. (Septuagint, Prophetia Ezechielis 23:39)
- Τί μέλλετ’, ὦ γῆσ Ἑλλάδοσ λωτίσματα, σφάζειν φονεύειν βαρβάρουσ νεώσ τ’ ἄπο ῥίπτειν ἐσ οἶδμα; (Euripides, Helen, episode 5:14)
- ῥηίδιον ἔποσ ὔμμ’ ἐρέω καὶ ἐπὶ φρεσὶ θήσω, δεξιτερῇ μάλ’ ἕκαστοσ ἔχων ἐν χειρὶ μάχαιραν, σφάζειν αἰεὶ μῆλα· (Anonymous, Homeric Hymns, , <[Ei)\s A)po/llwna Pu/qion]> 39:2)
- τῷ δ’ ἔνι θῆλυν ἀρνειὸν σφάζειν, καὶ ἀδαίετον ὠμοθετῆσαι, αὐτῷ πυρκαϊὴν εὖ νηήσασ ἐπὶ βόθρῳ. (Apollodorus, Argonautica, book 3 17:14)
- εἰ δὲ καὶ πρότερον εἰσ αὐτὸν ἐπίσησ τοῖσ νῦν διατεθεῖσθαι τὸν πατέρα, ἀποπεφάνθαι ποταπὸσ ἂν γένοιτο βασιλεὺσ τὸν μὲν κύριον παρασχεῖν τὴν βασιλείαν Καίσαρα ἀφῃρημένον τοῦ δοῦναι τὴν ἐξουσίαν, τοὺσ δὲ πολίτασ ἰδιώτην ὄντα ἀκμὴν σφάζειν ἐν ἱερῷ μὴ ἀποτετραμμένον. (Flavius Josephus, Antiquitates Judaicae, Book 17 285:1)
Synonyms
-
to slay
-
to slaughter
-
to slay
- κτείνω (to kill, slay)
- κατακόπτω (to kill, slay)
- καίνω (to kill, slay)
- ἐξεναρίζω (to kill, slay)
- ἀποκτείνω (I kill, slay)
- θείνω (I slay, kill)
- ἐναίρω (to slay, to kill, slay)
- κατεναίρομαι (to kill, slay, murder)
- κατακτείνω (to kill, slay, murder)
- ἀπόλλυμι (, to destroy utterly, kill)
- φονεύω (to murder, kill, slay)
- ἀποκτίννυμι (to kill)
- δαμνάω (I kill)
- δαμάζω (I kill)
- δάμνημι (I kill)
- φένω (to slay)
- προσσφάζω (to slay at)
- καθαιρέω (to put down by force, destroy, to kill)