Ancient Greek-English Dictionary Language

κολαστής

First declension Noun; Masculine 자동번역 Transliteration:

Principal Part: κολαστής κολαστοῦ

Structure: κολαστ (Stem) + ης (Ending)

Etym.: kola/zw

Sense

  1. a chastiser, punisher

Declension

First declension

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • οὔτοι δικαστήν <σ’> εἱλόμην ἐμῶν κακῶν οὐδ’, εἴ τι πράξασ μὴ καλῶσ εὑρίσκομαι, τούτων κολαστὴν κἀπιτιμητήν, ἄναξ, ἀλλ’ ὡσ ὀναίμην. (Euripides, Suppliants, episode 5:1)
  • "καίτοι τὸ μὲν ζῆν οἱ γονεῖσ μετὰ τῶν θεῶν ἡμῖν ἔδωκαν, παρὰ δὲ τῶν φιλοσόφων δίκησ καὶ νόμου συνεργὸν οἰόμεθα λόγον ἐπιθυμιῶν κολαστὴν λαβόντεσ εὖ ζῆν· (Plutarch, Adversus Colotem, section 2 5:5)
  • πολὺ δὲ μᾶλλον ἐν τούτοισ νομίζοντεσ ἡ ταῖσ ὑπαίθροισ καὶ πολιτικαῖσ πράξεσι τρόπον ἀνδρὸσ ἐνορᾶσθαι, φύλακα καὶ σωφρονιστὴν καὶ κολαστὴν τοῦ μηδένα καθ’ ἡδονὰσ ἐκτρέπεσθαι καὶ παρεκβαίνειν τὸν ἐπιχώριον καὶ συνήθη βίον ᾑροῦντο τῶν καλουμένων πατρικίων ἕνα καὶ τῶν δημοτικῶν ἕνα. (Plutarch, Marcus Cato, chapter 16 2:1)
  • οἱ δὲ Μεγαρόθεν συγγραφεῖσ, ὁμόσε τῇ φήμῃ βαδίζοντεσ καὶ τῷ πολλῷ χρόνῳ, κατὰ Σιμωνίδην, πολεμοῦντεσ, οὔτε ὑβριστὴν οὔτε λῃστὴν γεγονέναι τὸν Σκείρωνά φασιν, ἀλλὰ λῃστῶν μὲν κολαστήν, ἀγαθῶν δὲ καὶ δικαίων οἰκεῖον ἀνδρῶν καὶ φίλον. (Plutarch, chapter 10 2:1)
  • χρόνῳ δ’, ὅτ’ ἤδη πᾶσ ὁ μόχθοσ ἦν πέπων, κἀμάνθανον τὸν θυμὸν ἐκδραμόντα μοι μείζω κολαστὴν τῶν πρὶν ἡμαρτημένων, τὸ τηνίκ’ ἤδη τοῦτο μὲν πόλισ βίᾳ ἤλαυνέ μ’ ἐκ γῆσ χρόνιον, οἱ δ’ ἐπωφελεῖν, οἱ τοῦ πατρόσ, τῷ πατρὶ δυνάμενοι, τὸ δρᾶν οὐκ ἠθέλησαν, ἀλλ’ ἔπουσ σμικροῦ χάριν φυγάσ σφιν ἔξω πτωχὸσ ἠλώμην ἀεί. (Sophocles, Oedipus at Colonus, episode 4:6)

Synonyms

  1. a chastiser

Related

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION