Ancient Greek-English Dictionary Language

βέβηλος

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: βέβηλος βέβηλη βέβηλον

Structure: βεβηλ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: bhlo/s, with be- as a redupl.

Sense

  1. allowable to be trodden, permitted to human use
  2. unhallowed, impure, uninitiated in

Examples

  • ἐκείνῃ δὲ τῇ ἡμέρᾳ ἀνεῖλον ὑπὲρ τοὺσ τριακοσίουσ ἄνδρασ καὶ ἤγαγον εὐφροσύνην μετὰ χαρᾶσ τοὺσ βεβήλουσ χειρωσάμενοι. (Septuagint, Liber Maccabees III 7:15)
  • τοὺσ δὲ βεβήλουσ καὶ γραώδεισ μύθουσ παραιτοῦ. (PROS TIMOQEON A, chapter 4 8:1)
  • τὰσ δὲ βεβήλουσ κενοφωνιασ περιίστασο· (PROS TIMOQEON B, chapter 1 38:1)
  • δοκεῖ δ’ ἄν μοί τισ καὶ δόγμα παρ’ αὐτῶν ποιήσασθαι, ὥσπερ τὸν ὑπὸ τῆσ ἐχίδνησ φασὶ πληγέντα μὴ ἐθέλειν ἑτέρῳ λέγειν ἀλλ’ ἢ ὅστισ πεπείραται, οὕτω καὶ τῶν περὶ τῆσ πόλεωσ καλῶν ἰδὼν ἰδόντι μόνον κοινοῦσθαι, ἢ μέλλοντί γε αὐτίκα, εἰσ ἑτέρουσ δὲ οὐκ ἂν ῥᾳδίωσ τοὺσ λόγουσ ἐκφέρειν ὥσπερ εἰσ βεβήλουσ ἱερά· (Aristides, Aelius, Orationes, 6:8)
  • ταῖσ δὲ γυναιξὶ ταῖσ γαμεταῖσ μὴ συμφιλοσοφεῖν τοὺσ Βραχμᾶνασ, εἰ μὲν μοχθηραὶ γένοιντο, ἵνα μή τι τῶν οὐ θεμιτῶν ἐκφέροιεν εἰσ τοὺσ βεβήλουσ εἰ δὲ σπουδαῖαι, μὴ καταλείποιεν αὐτούσ. (Strabo, Geography, book 15, chapter 1 118:12)

Related

Derived

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION