Ancient Greek-English Dictionary Language

βέβηλος

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: βέβηλος βέβηλη βέβηλον

Structure: βεβηλ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: bhlo/s, with be- as a redupl.

Sense

  1. allowable to be trodden, permitted to human use
  2. unhallowed, impure, uninitiated in

Examples

  • Κύριε Κύριε, βασιλεῦ τῶν οὐρανῶν καὶ δέσποτα πάσησ κτίσεωσ, ἅγιε ἐν ἁγίοισ, μόναρχε, παντοκράτωρ, πρόσχεσ ἡμῖν καταπονουμένοισ ὑπὸ ἀνοσίου καὶ βεβήλου θράσει καὶ σθένει πεφρυαγμένου. (Septuagint, Liber Maccabees III 2:2)
  • καὶ οἱ ἱερεῖσ αὐτῆσ ἠθέτησαν νόμον μου καὶ ἐβεβήλουν τὰ ἅγιά μου. ἀναμέσον ἁγίου καὶ βεβήλου οὐ διέστελλον καὶ ἀναμέσον ἀκαθάρτου καὶ τοῦ καθαροῦ οὐ διέστελλον καὶ ἀπὸ τῶν σαββάτων μου παρεκάλυπτον τοὺσ ὀφθαλμοὺσ αὐτῶν, καὶ ἐβεβηλούμην ἐν μέσῳ αὐτῶν. (Septuagint, Prophetia Ezechielis 22:26)
  • καὶ τὸν λαόν μου διδάξουσιν ἀνὰ μέσον ἁγίου καὶ βεβήλου καὶ ἀνὰ μέσον ἀκαθάρτου καὶ καθαροῦ γνωριοῦσιν αὐτοῖσ. (Septuagint, Prophetia Ezechielis 44:23)
  • ὧν δ’ ἀπέκτεινεν ἀνδρῶν τὰσ εἰκόνασ ἀνελὼν ἐκ παντὸσ ἱεροῦ καὶ βεβήλου τόπου, φέρων εἰσ τοὺσ αὐτοὺσ τόπουσ τὰσ ἰδίασ ἀντ’ ἐκείνων ἀνέστησεν· (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, Books VII-IX, book 7, chapter 8 6:1)
  • χρημάτων μὲν γὰρ εἵνεκεν, εἴ που μόνον ἐλπισθείη, καὶ ναοὶ καὶ τάφοι παρενομήθησαν, οὔθ’ ἱεροῦ τινοσ οὕτωσ ἀσύλου δόξαντοσ, ὡσ μὴ περιαιρεθῆναι τὸν ἐν αὐτῷ κόσμον, οὔτε βεβήλου μὴ πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀπηγορευμένων παθόντοσ, εἰ μέλλοι μόνον εἰσ εὐπορίαν τῇ τῆσ ἀδικούσησ πλεονεξίᾳ. (Flavius Josephus, Antiquitates Judaicae, Book 15 113:1)

Related

Derived

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION