Ancient Greek-English Dictionary Language

δαιμόνιος

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: δαιμόνιος δαιμονίᾱ δαιμόνιον

Structure: δαιμονι (Stem) + ος (Ending)

Sense

  1. (Homeric) strange, extraordinary, inscrutable; that is, resembling a δαίμων
  2. proceeding from a deity, heaven-sent, divine, miraculous, marvelous

Examples

  • ὑμεῖσ δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντεσ με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄροσ τὸ ἅγιόν μου καὶ ἑτοιμάζοντεσ τῷ δαιμονίῳ τράπεζαν καὶ πληροῦντεσ τῇ τύχῃ κέρασμα, (Septuagint, Liber Isaiae 65:11)
  • "τὸ ἰσόπλευρον θνητῷ δὲ τὸ σκαληνὸν τὸ δ’ ἰσοσκελὲσ δαιμονίῳ· (Plutarch, De defectu oraculorum, section 133)
  • "ἔρημοσ οὖν ὢν βοηθείασ καὶ ἀπορῶν ὁρμῇ τινι χρήσαιτο δαιμονίῳ τὸ μὲν σῶμα κοσμῆσαι καὶ λαβεῖν ἐντάφιον αὑπῷ τὸν ἐναγώνιον ἔτι ζῶν κόσμον, ἐξᾷσαι δὲ τὸν βίον τελευτῶν καὶ μὴ γενέσθαι κατὰ τοῦτο τῶν κύκνων ἀγεννέστεροσ. (Plutarch, Septem sapientium convivium, chapter, section 18 5:6)
  • ᾧ δ’ ἄρα πρὸσ τὰ λαμπρὰ καὶ μεγάλα τῶν ἀπὸ τῆσ τύχησ ἀγαθῶν ἀεί τινα κεραννύναι κακοῦ μοῖραν ἐπιμελέσ ἐστι δαιμονίῳ, τοῦτο ὑποικούρει πάλαι παρασκευάζον αὐτῷ λυπηροτέραν τήν ἐπάνοδον. (Plutarch, Pompey, chapter 42 6:2)
  • "ὦ πυρὶ δαιμονίῳ τλῆμον ὀφειλόμενε. (Unknown, Greek Anthology, Volume III, book 9, chapter 243 1:2)

Synonyms

  1. strange

Related

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION