Ancient Greek-English Dictionary Language

ἄφωνος

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἄφωνος ἄφωνος ἄφωνον

Structure: ἀ (Prefix) + φων (Stem) + ος (Ending)

Etym.: fwnh/

Sense

  1. voiceless, dumb
  2. (of children) unable to speak
  3. intestate
  4. (ἄφωνα (γράμματα, στοιχεῖα)) the consonants, particularly the mutes

Declension

First/Second declension

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ὅτι βούλεται μὲν εἶναι βραχεῖα ἡ πρώτη συλλαβὴ τοῦ κλυτάν, μακροτέρα δ’ ἐστὶ τῆσ βραχείασ ἐξ ἀφώνου τε καὶ ἡμιφώνου καὶ φωνήεντοσ συνεστῶσα. (Dionysius of Halicarnassus, De Compositione Verborum, chapter 2242)
  • καὶ ἅμα οὐδ’ ἡ προηγουμένη τοῦ πέμπετε συλλαβὴ μαλακὸν ἔχει τὸν ἦχον ἀλλ’ ὑποτραχύνει τὴν ἀκοὴν ἀρχομένη τε ἐξ ἀφώνου καὶ λήγουσα εἰσ ἡμίφωνον. (Dionysius of Halicarnassus, De Compositione Verborum, chapter 2250)
  • μακραὶ μὲν γὰρ ἀμφότεραι, μείζων δὲ οὐκ ὀλίγῳ τῆσ μετρίασ ἡ συναλείφουσα τὰ δύο συλλαβή, ἐξ ἀφώνου τε καὶ δυεῖν συνεστῶσα φωνηέντων· (Dionysius of Halicarnassus, De Compositione Verborum, chapter 2258)
  • παράκειται δὲ καὶ τῷ ἀοιδᾶν εἰσ τὸ ν λήγοντι ἀπὸ τοῦ δ ἀρχόμενον ἀφώνου τὸ Διόθεν τε καὶ τῷ σὺν ἀγλαί̈ᾳ εἰσ τὸ ι λήγοντι τὸ ἴδετε πορευθέντ’ ἀοιδᾶν ἀρχόμενον ἀπὸ τοῦ ι. (Dionysius of Halicarnassus, De Compositione Verborum, chapter 2265)
  • ἐκείνου δὲ ἀφώνου βαδίζοντοσ ὁρῶν ὁ Καῖσαρ οὐ μόνον τοὺσ κρατίστουσ δυσφοροῦντασ, ἀλλὰ καὶ τὸ δημοτικὸν αἰδοῖ τῆσ Κάτωνοσ ἀρετῆσ σιωπῇ καὶ μετὰ κατηφείασ ἑπόμενον, αὐτὸσ ἐδεήθη κρύφα τῶν δημάρχων ἑνὸσ ἀφελέσθαι τὸν Κάτωνα. (Plutarch, Caesar, chapter 14 7:2)

Synonyms

  1. voiceless

  2. unable to speak

  3. intestate

Related

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION