Ancient Greek-English Dictionary Language

προσλείπω

Non-contract Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: προσλείπω προσλείψω

Structure: προς (Prefix) + λείπ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. to be lacking

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular προσλείπω προσλείπεις προσλείπει
Dual προσλείπετον προσλείπετον
Plural προσλείπομεν προσλείπετε προσλείπουσιν*
SubjunctiveSingular προσλείπω προσλείπῃς προσλείπῃ
Dual προσλείπητον προσλείπητον
Plural προσλείπωμεν προσλείπητε προσλείπωσιν*
OptativeSingular προσλείποιμι προσλείποις προσλείποι
Dual προσλείποιτον προσλειποίτην
Plural προσλείποιμεν προσλείποιτε προσλείποιεν
ImperativeSingular προσλείπε προσλειπέτω
Dual προσλείπετον προσλειπέτων
Plural προσλείπετε προσλειπόντων, προσλειπέτωσαν
Infinitive προσλείπειν
Participle MasculineFeminineNeuter
προσλειπων προσλειποντος προσλειπουσα προσλειπουσης προσλειπον προσλειποντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular προσλείπομαι προσλείπει, προσλείπῃ προσλείπεται
Dual προσλείπεσθον προσλείπεσθον
Plural προσλειπόμεθα προσλείπεσθε προσλείπονται
SubjunctiveSingular προσλείπωμαι προσλείπῃ προσλείπηται
Dual προσλείπησθον προσλείπησθον
Plural προσλειπώμεθα προσλείπησθε προσλείπωνται
OptativeSingular προσλειποίμην προσλείποιο προσλείποιτο
Dual προσλείποισθον προσλειποίσθην
Plural προσλειποίμεθα προσλείποισθε προσλείποιντο
ImperativeSingular προσλείπου προσλειπέσθω
Dual προσλείπεσθον προσλειπέσθων
Plural προσλείπεσθε προσλειπέσθων, προσλειπέσθωσαν
Infinitive προσλείπεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
προσλειπομενος προσλειπομενου προσλειπομενη προσλειπομενης προσλειπομενον προσλειπομενου

Future tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular προσλείψω προσλείψεις προσλείψει
Dual προσλείψετον προσλείψετον
Plural προσλείψομεν προσλείψετε προσλείψουσιν*
OptativeSingular προσλείψοιμι προσλείψοις προσλείψοι
Dual προσλείψοιτον προσλειψοίτην
Plural προσλείψοιμεν προσλείψοιτε προσλείψοιεν
Infinitive προσλείψειν
Participle MasculineFeminineNeuter
προσλειψων προσλειψοντος προσλειψουσα προσλειψουσης προσλειψον προσλειψοντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular προσλείψομαι προσλείψει, προσλείψῃ προσλείψεται
Dual προσλείψεσθον προσλείψεσθον
Plural προσλειψόμεθα προσλείψεσθε προσλείψονται
OptativeSingular προσλειψοίμην προσλείψοιο προσλείψοιτο
Dual προσλείψοισθον προσλειψοίσθην
Plural προσλειψοίμεθα προσλείψοισθε προσλείψοιντο
Infinitive προσλείψεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
προσλειψομενος προσλειψομενου προσλειψομενη προσλειψομενης προσλειψομενον προσλειψομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Synonyms

  1. to be lacking

Derived

Similar forms

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION