Ancient Greek-English Dictionary Language

γήινος

First/Second declension Adjective; Transliteration:

Principal Part: γήινος γηίνη γήινον

Structure: γηιν (Stem) + ος (Ending)

Etym.: gh=

Sense

  1. of or pertaining to earth

Examples

  • πάλαι μὲν οὖν γήινον τὸ τεῖχοσ ἦν, καὶ πύργοι ξύλινοι ἐφειστήκεσαν· (Arrian, Periplus Ponti Euxini, chapter 9 6:1)
  • χάρακά τε ὦν περιβάλλεται διπλόον τῷ ναυστάθμῳ, καὶ τεῖχοσ γήινον καὶ τάφρον βαθέαν, ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ τῆσ ὄχθησ ἀρξάμενοσ ἔστε ἐπὶ τὸν αἰγιαλόν, ἵνα αἱ νέεσ αὐτῷ ἀνειρυσμέναι ἦσαν. (Arrian, Indica, chapter 33 9:3)
  • Ἐπίκουροσ γήινον πύκνωμα κισηροειδῶσ καὶ σπογγοειδῶσ ταῖσ κατατρήσεσιν ὑπὸ τοῦ πυρὸσ ἀνημμένον. (Pseudo-Plutarch, Placita Philosophorum, book 2, 9:1)
  • αὐτόθεν ὀστράκινόν με καὶ ἐν ποσὶ γήινον Ἑρμῆν ἔπλασεν ἁψῖδοσ κύκλοσ ἑλισσόμενοσ. (Unknown, Greek Anthology, Volume V, book 16, chapter 1911)
  • γήινον μὲν τιθῶμεν τὸ πρῶτον ἡμῖν ἕν, πάντασ μὲν ἀνθρώπουσ, πάντα δὲ ὅσα πολύποδα καὶ ἄποδα, καὶ ὅσα πορεύσιμα καὶ ὅσα μόνιμα, διειλημμένα ῥίζαισ· (Plato, Hippias Major, Hippias Minor, Ion, Menexenus, Cleitophon, Timaeus, Critias, Minos, Epinomis, 59:5)
  • καὶ ἀεὶ ὁ ἀριθμὸσ ὃσ ἂν ᾖ τινῶν ἐστιν, ἢ πύρινοσ ἢ γήϊνοσ ἢ μοναδικόσ, ἀλλ’ ἡ οὐσία τὸ τοσόνδ’ εἶναι πρὸσ τοσόνδε κατὰ τὴν μῖξιν· (Aristotle, Metaphysics, Book 14 120:5)

Synonyms

  1. of or pertaining to earth

Related

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION