Ancient Greek-English Dictionary Language

Ἑλλήνιος

First/Second declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: Ἑλλήνιος Ἑλληνίᾱ Ἑλλήνιον

Structure: Ἑλληνι (Stem) + ος (Ending)

Etym.: E(=llhniko/s, Hdt., etc.

Sense

  1. Greek (generally used as an epithet for various gods, especially Zeus)

Examples

  • ἀλλὰ Ζεῦ πολιεῦ τε καὶ θεαὶ κληροῦχοι τῆσδε τῆσ πόλεωσ καὶ Πόσειδον, ὃσ ἀμφότερα εἴληχασ, κινεῖν τε καὶ σώζειν, καὶ θεοὶ βασίλειοί τε καὶ Ἑλλήνιοι, γενέσθαι τόνδε ἡμῖν τὸν οἰκισμὸν δευτέρων ἀμεινόνων βεβαιοτέρων ἐπὶ πολλῇ μὲν εὐφροσύνῃ καὶ δόξῃ τῶν οἰκιστῶν, χρηστοῖσ δὲ τοῖσ ἀπαντησομένοισ τῇ πόλει διὰ παντὸσ τοῦ μέλλοντοσ χρόνου, εἶναι δέ τι καὶ τοὐμὸν ἐν Ἕλλησι νῦν τε καὶ ὕστερον. (Aristides, Aelius, Orationes, 7:8)

Synonyms

  1. Greek

Related

Similar forms

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION