Ancient Greek-English Dictionary Language

ψεκτός

First/Second declension Adjective; Transliteration:

Principal Part: ψεκτός ψεκτή ψεκτόν

Structure: ψεκτ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: 분사형

Sense

  1. blamed, blameable

Examples

  • ὁ δὲ τῆσ γῆσ ἀναδασμὸσ οὔτε τὸν Λυκοῦργον, ἐμοὶ δοκεῖν, ποιεῖ ψεκτὸν γενόμενοσ οὔτε τὸν Νομᾶν μὴ γενόμενοσ, τῷ μὲν γὰρ ἕδραν καὶ κρηπῖδα τῆσ πολιτείασ ἡ ἰσότησ αὕτη παρέσχε, τὸν δὲ προσφάτου τῆσ κληρουχίασ οὔσησ οὐδὲν ἤπειγεν ἄλλον ἐμβαλεῖν ἀναδασμὸν οὐδὲ κινεῖν τὴν πρώτην νέμησιν, ὡσ εἰκόσ ἐστι, κατὰ χώραν μένουσαν. (Plutarch, Comparison of Lycurgus and Numa, chapter 2 6:1)
  • ὁ μὲν οὖν Λάκων μικρὰν γυναῖκα γήμασ ἔφη τὰ ἐλάχιστα δεῖν αἱρεῖσθαι τῶν κακῶν, ἀδελφοῖσ δὲ σωφρόνωσ παραινέσειεν ἄν τισ τὰ οἰκειότατα τῶν κακῶν ὑπομένειν μᾶλλον ἢ πειρᾶσθαι τῶν ἀλλοτρίων τοῦτο γὰρ ἀνέγκλητον ὡσ ἀναγκαῖον, ἐκεῖνο δὲ ψεκτὸν ὡσ αὐθαίρετον. (Plutarch, De fraterno amore, section 8 1:3)
  • τοῦτο γὰρ ἀνέγκλητον ὡσ ἀναγκαῖον, ἐκεῖνο δὲ ψεκτὸν ὡσ αὐθαίρετον. (Plutarch, De fraterno amore, section 8 3:1)
  • διὰ ταῦτα καὶ ψεκτὸν ἡ κακία καὶ ἡ ἀρετὴ ἐπαινετόν· (Aristotle, Eudemian Ethics, Book 2 213:4)
  • ἢ τυφλότησιν, οὔτε ψεκτὸν ἡγούμενοσ τὸ μὴ αἰσχρὸν οὔτ’ αἰσχρὸν τὸ μὴ δι’ ἡμᾶσ ἀλλ’ ἀπὸ τύχησ γιγνόμενον. (Plutarch, Quomodo adolescens poetas audire debeat, chapter, section 13 23:1)

Synonyms

  1. blamed

Related

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION