Κυρίτης
First declension Noun; Masculine
Transliteration:
Principal Part:
Κυρίτης
Κυρίτου
Structure:
Κυριτ
(Stem)
+
ης
(Ending)
Sense
- one of the Quirites; a Quiris
Declension
First declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ἐπεκαλεῖτο Τάτιοσ, βασιλέα Κυριτῶν. (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, book 2, chapter 36 6:1)
- περὶ δὲ τῆσ Κυριτῶν πόλεωσ, ἐξ ἧσ οἱ περὶ τὸν Τάτιον ἦσαν ἁ̓παιτεῖ γὰρ ἡ διήγησισ καὶ περὶ τούτων, οἵτινέσ τε καὶ ὁπόθεν ἦσαν, εἰπεῖν’ τοσαῦτα παρελάβομεν. (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, book 2, chapter 48 1:1)
- ἦν δὲ αὐτοῦ καὶ κλέοσ μέγιστον οὐ παρὰ Κυρίταισ μόνον, ἀλλὰ καὶ παρὰ τοῖσ περιοίκοισ ἐπὶ σοφίᾳ. (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, book 2, chapter 58 4:1)
- ἐφ’ ὧν ὁ πρὸσ Σαβίνουσ πόλεμοσ ὑπὸ θατέρου τῶν ὑπάτων Σπορίου κατελύθη μάχησ ἰσχυρᾶσ γενομένησ οὐ μακρὰν τῆσ Κυριτῶν πόλεωσ· (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, Books IV-VI, book 5, chapter 49 1:2)
- μετιὼν δὲ τὴν ὕβριν Τίτοσ Τάτιοσ δι’ ὅπλων ὁ βασιλεὺσ τῶν Κυριτῶν ἐπὶ κοινωνίᾳ τῆσ ἀρχῆσ καὶ πολιτείασ συνέβη πρὸσ τὸν Ῥωμύλον· (Strabo, Geography, book 5, chapter 3 4:28)