Ancient Greek-English Dictionary Language

παρώνυμος

First/Second declension Adjective; Transliteration:

Principal Part: παρώνυμος

Structure: παρωνυμ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: o)/noma

Sense

  1. formed by a slight change, derivative

Examples

  • ὁ δ’ Ἀργᾶσ καὶ τοῦτο γάρ φασι τῷ Δημοσθένει γενέσθαι παρώνυμον ἢ πρὸσ τὸν τρόπον, ὡσ θηριώδη καὶ πικρὸν ἐτέθη· (Plutarch, Demosthenes, chapter 4 5:1)
  • ἀνθρώπῳ νηκτόν, ὃ μὴ πέτραισ προσέχεται καὶ προσπέφυκεν, οὐδ’ ἁλώσιμον ἄνευ πραγματείασ, ὡσ λύκοισ μὲν ὄνοι καὶ μέροψι μέλισσαι χελιδόσι δὲ τέττιγεσ, ἐλάφοισ δ’ ὄφεισ ἀγόμενοι ῥᾳδίωσ ὑπ’ αὐτῶν ᾗ καὶ τοὔνομα πεποίηται παρώνυμον οὐ τῆσ ἐλαφρότητοσ ἀλλὰ τῆσ ἕλξεωσ τοῦ ὄφεωσ,, καὶ τὸ πρόβατον προσκαλεῖται τῷ ποδὶ τὸν λύκον· (Plutarch, De sollertia animalium, chapter, section 24 1:1)
  • τὸ Φοίβησ δ’ ὄνομ’ ἔχει παρώνυμον. (Aeschylus, Eumenides, episode 1:5)

Related

Source: Ancient Greek entries from Wiktionary

Find this word at Wiktionary

SEARCH

MENU NAVIGATION