σῦς
Third declension Noun; Masc/Fem
동물
Transliteration:
Principal Part:
σῦς
συός
Structure:
σῡ
(Stem)
+
ς
(Ending)
Declension
Third declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ἐπεὶ δὲ δαίμων κάρτοσ Αἰτωλοῖσ ὄρεξεν, θάπτομεν οὓσ κατέπε‐ φνεν σῦσ ἐριβρύχασ ἐπαί̈σσων βίᾳ, Ἀγκαῖον ἐμῶν τ’ Ἀγέλαον φ[έρτ]ατον κεδνῶν ἀδελφεῶν, οὓσ τέ]κεν ἐν μεγάροισ πατρὸ]σ Ἀλθαία περικλειτοῖσιν Οἰνέοσ· (Bacchylides, , epinicians, ode 5 9:2)
- καὶ μὴν ἐν ἐρημίᾳ τούτων οὐδεὶσ ἂν ὑποσταίη θηρίον ὁμόσε ἰόν, ὁ δὲ παράσιτοσ αὐτά τε ἐπιόντα μένει καὶ δέχεται ῥᾳδίωσ, μεμελετηκὼσ αὐτῶν ἐν τοῖσ δείπνοισ καταφρονεῖν, καὶ οὔτε ἔλαφοσ οὔτε σῦσ αὐτὸν ἐκπλήττει πεφρικώσ, ἀλλὰ κἂν ἐπ’ αὐτὸν ὁ σῦσ τὸν ὀδόντα θήγῃ, καὶ ὁ παράσιτοσ ἐπὶ τὸν σῦν ἀντιθήγει. (Lucian, De parasito sive artem esse parasiticam, (no name) 51:9)
- αὐτοῦ λόχμην, ἐν ᾗ ἔτυχε σῦσ ἄγριοσ ὤν· (Athenaeus, The Deipnosophists, Book 8, book 8, chapter 62 1:3)
- αἱ δὲ Συράκουσαι σῦσ καὶ τυρὸν παρέχουσι. (Athenaeus, The Deipnosophists, book 1, chapter 49 2:1)