Ancient Greek-English Dictionary Language

συνακμάζω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: συνακμάζω συνακμάσω

Structure: συν (Prefix) + ἀκμάζ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. to bloom at the same time

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular συνακμάζω συνακμάζεις συνακμάζει
Dual συνακμάζετον συνακμάζετον
Plural συνακμάζομεν συνακμάζετε συνακμάζουσιν*
SubjunctiveSingular συνακμάζω συνακμάζῃς συνακμάζῃ
Dual συνακμάζητον συνακμάζητον
Plural συνακμάζωμεν συνακμάζητε συνακμάζωσιν*
OptativeSingular συνακμάζοιμι συνακμάζοις συνακμάζοι
Dual συνακμάζοιτον συνακμαζοίτην
Plural συνακμάζοιμεν συνακμάζοιτε συνακμάζοιεν
ImperativeSingular συνάκμαζε συνακμαζέτω
Dual συνακμάζετον συνακμαζέτων
Plural συνακμάζετε συνακμαζόντων, συνακμαζέτωσαν
Infinitive συνακμάζειν
Participle MasculineFeminineNeuter
συνακμαζων συνακμαζοντος συνακμαζουσα συνακμαζουσης συνακμαζον συνακμαζοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular συνακμάζομαι συνακμάζει, συνακμάζῃ συνακμάζεται
Dual συνακμάζεσθον συνακμάζεσθον
Plural συνακμαζόμεθα συνακμάζεσθε συνακμάζονται
SubjunctiveSingular συνακμάζωμαι συνακμάζῃ συνακμάζηται
Dual συνακμάζησθον συνακμάζησθον
Plural συνακμαζώμεθα συνακμάζησθε συνακμάζωνται
OptativeSingular συνακμαζοίμην συνακμάζοιο συνακμάζοιτο
Dual συνακμάζοισθον συνακμαζοίσθην
Plural συνακμαζοίμεθα συνακμάζοισθε συνακμάζοιντο
ImperativeSingular συνακμάζου συνακμαζέσθω
Dual συνακμάζεσθον συνακμαζέσθων
Plural συνακμάζεσθε συνακμαζέσθων, συνακμαζέσθωσαν
Infinitive συνακμάζεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
συνακμαζομενος συνακμαζομενου συνακμαζομενη συνακμαζομενης συνακμαζομενον συνακμαζομενου

Future tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular συνακμάσω συνακμάσεις συνακμάσει
Dual συνακμάσετον συνακμάσετον
Plural συνακμάσομεν συνακμάσετε συνακμάσουσιν*
OptativeSingular συνακμάσοιμι συνακμάσοις συνακμάσοι
Dual συνακμάσοιτον συνακμασοίτην
Plural συνακμάσοιμεν συνακμάσοιτε συνακμάσοιεν
Infinitive συνακμάσειν
Participle MasculineFeminineNeuter
συνακμασων συνακμασοντος συνακμασουσα συνακμασουσης συνακμασον συνακμασοντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular συνακμάσομαι συνακμάσει, συνακμάσῃ συνακμάσεται
Dual συνακμάσεσθον συνακμάσεσθον
Plural συνακμασόμεθα συνακμάσεσθε συνακμάσονται
OptativeSingular συνακμασοίμην συνακμάσοιο συνακμάσοιτο
Dual συνακμάσοισθον συνακμασοίσθην
Plural συνακμασοίμεθα συνακμάσοισθε συνακμάσοιντο
Infinitive συνακμάσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
συνακμασομενος συνακμασομενου συνακμασομενη συνακμασομενης συνακμασομενον συνακμασομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • τῷ λιμῷ δ’ ἡ ἀπόνοια τῶν στασιαστῶν συνήκμαζε, καὶ καθ’ ἡμέραν ἀμφότερα προσεξεκαίετο τὰ δεινά. (Flavius Josephus, De bello Judaico libri vii, 479:3)
  • ὅτι Αἴσωποσ κατὰ τοὺσ αὐτοὺσ χρόνουσ συνήκμαζε τοῖσ ἑπτὰ σοφοῖσ καὶ εἶπεν ὡσ οὐκ οἴδασιν οὗτοι ὁμιλεῖν δυνάστῃ· (Diodorus Siculus, Library, fragmenta libri ix, chapter 28 2:1)

Synonyms

  1. to bloom at the same time

Derived

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION