Ancient Greek-English Dictionary Language

συμφεύγω

Non-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: συμφεύγω συμφεύξομαι

Structure: συμ (Prefix) + φεύγ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. to flee along with
  2. to be banished along with or together, shared in

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular συμφεύγω συμφεύγεις συμφεύγει
Dual συμφεύγετον συμφεύγετον
Plural συμφεύγομεν συμφεύγετε συμφεύγουσιν*
SubjunctiveSingular συμφεύγω συμφεύγῃς συμφεύγῃ
Dual συμφεύγητον συμφεύγητον
Plural συμφεύγωμεν συμφεύγητε συμφεύγωσιν*
OptativeSingular συμφεύγοιμι συμφεύγοις συμφεύγοι
Dual συμφεύγοιτον συμφευγοίτην
Plural συμφεύγοιμεν συμφεύγοιτε συμφεύγοιεν
ImperativeSingular συμφεύγε συμφευγέτω
Dual συμφεύγετον συμφευγέτων
Plural συμφεύγετε συμφευγόντων, συμφευγέτωσαν
Infinitive συμφεύγειν
Participle MasculineFeminineNeuter
συμφευγων συμφευγοντος συμφευγουσα συμφευγουσης συμφευγον συμφευγοντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular συμφεύγομαι συμφεύγει, συμφεύγῃ συμφεύγεται
Dual συμφεύγεσθον συμφεύγεσθον
Plural συμφευγόμεθα συμφεύγεσθε συμφεύγονται
SubjunctiveSingular συμφεύγωμαι συμφεύγῃ συμφεύγηται
Dual συμφεύγησθον συμφεύγησθον
Plural συμφευγώμεθα συμφεύγησθε συμφεύγωνται
OptativeSingular συμφευγοίμην συμφεύγοιο συμφεύγοιτο
Dual συμφεύγοισθον συμφευγοίσθην
Plural συμφευγοίμεθα συμφεύγοισθε συμφεύγοιντο
ImperativeSingular συμφεύγου συμφευγέσθω
Dual συμφεύγεσθον συμφευγέσθων
Plural συμφεύγεσθε συμφευγέσθων, συμφευγέσθωσαν
Infinitive συμφεύγεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
συμφευγομενος συμφευγομενου συμφευγομενη συμφευγομενης συμφευγομενον συμφευγομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • οὐ γὰρ ἐξήρκεσε τὸ σῶμα τὸ ἑαυτοῦ καὶ τὰ χρήματα μόνον ὑπεκθέσθαι, ἀλλὰ καὶ τὰ ἱερὰ τὰ πατρῷα, ἃ τοῖσ ὑμετέροισ νομίμοισ καὶ πατρίοισ ἔθεσιν οἱ πρόγονοι παρέδοσαν αὐτῷ ἱδρυσάμενοι, ταῦτα μετεπέμψατο εἰσ Μέγαρα καὶ ἐξήγαγεν ἐκ τῆσ χώρασ, οὐδὲ τὴν ἐπωνυμίαν τῶν πατρῴων ἱερῶν φοβηθείσ, ὅτι ἐκ τῆσ πατρίδοσ αὐτὰ κινήσασ συμφεύγειν αὑτῷ ἐκλείποντα τοὺσ νεὼσ καὶ τὴν χώραν ἣν κατεῖχεν, ἠξίωσε, καὶ ἱδρῦσθαι ἐπὶ ξένησ καὶ ἀλλοτρίασ, καὶ εἶναι ὀθνεῖα τῇ χώρᾳ καὶ τοῖσ νομίμοισ τοῖσ κατὰ τὴν Μεγαρέων πόλιν εἰθισμένοισ. (Lycurgus, Speeches, 37:2)
  • ὁ μὲν οὖν Πομπήϊοσ οὔτε δύναμιν ἔχων ἑτοίμην οὔτε οὓσ κατέλεγε τότε προθύμουσ ὁρῶν ἐξέλιπε τὴν Ῥώμην, ὁ δὲ Κάτων ἕπεσθαι καὶ συμφεύγειν ἐγνωκώσ τὸν μὲν νεώτερον υἱὸν εἰσ Βρεττίουσ ὑπεξέθετο πρὸσ Μουνάτιον, τὸν δὲ πρεσβύτερον εἶχε σὺν ἑαυτῷ. (Plutarch, Cato the Younger, chapter 52 3:1)
  • Λέντλοσ δέ, ἀξιούσησ αὐτῷ συμφεύγειν τῆσ γυναικὸσ καὶ ἐσ τοῦτο αὐτὸν ἐπιτηρούσησ, οὐκ ἐθέλων αὐτὴν συγκινδυνεύειν ἑαυτῷ, λαθὼν ἔφυγεν ἐσ Σικελίαν, στρατηγὸσ δὲ ἀποδειχθεὶσ ὑπὸ Πομπηίου ἐσήμηνεν, ὅτι σῴζοιτο καὶ στρατηγοίη. (Appian, The Civil Wars, book 4, chapter 6 4:5)
  • σκάφη δ’ ἦν αὐτοῖσ ἐπὶ τῆσ λίμνησ παρεσκευασμένα πολλὰ πρόσ τε τὸ συμφεύγειν ἐπὶ γῆσ ἡττωμένουσ, κἂν εἰ δέοι, διαναυμαχεῖν ἐξηρτυμένα. (Flavius Josephus, De bello Judaico libri vii, 555:1)
  • τοῖσι δὲ βασιλεῦσι δόξαι ἐν τῇ ἑωυτῶν κεῖσθαι ἀποθανόντασ μηδὲ συμφεύγειν τῷ δήμῳ, λογισαμένουσ ὅσα τε ἀγαθὰ πεπόνθασι καὶ ὅσα φεύγοντασ ἐκ τῆσ πατρίδοσ κακὰ ἐπίδοξα καταλαμβάνειν. (Herodotus, The Histories, book 4, chapter 11 4:3)

Synonyms

  1. to flee along with

  2. to be banished along with or together

Derived

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION