διοικέω
ε-contract Verb;
자동번역
Transliteration:
Principal Part:
διοικέω
διοικήσω
διῴκησα
διῴκημαι
Structure:
δι
(Prefix)
+
οἰκέ
(Stem)
+
ω
(Ending)
Sense
- to manage a house, to manage, control, govern, administer, to manage after one's own will and pleasure
- to provide, furnish
- to inhabit distinct places, to live apart
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- οὐδὲ γὰρ ἦν κατὰ τοῦτον, ἀλλὰ γνώμαισ ἀορίστοισ τὰ πλήθη διῳκεῖτο καὶ προστάγμασι τῶν βασιλέων, ἀφ’ οὗ καὶ μέχρι πολλοῦ διέμειναν ἔθεσιν ἀγράφοισ χρώμενοι καὶ πολλὰ τούτων ἀεὶ πρὸσ τὸ συντυγχάνον μετατιθέντεσ. (Flavius Josephus, Contra Apionem, 105:2)
- ἂν νόμοσ ἅπαντασ ἀνθρώπουσ διῳκεῖτο καὶ πρὸσ ἓν δίκαιον ὡσ πρὸσ κοινὸν ἐπέβλεπον φῶσ. (Plutarch, De Alexandri magni fortuna aut virtute, chapter 1, section 8 4:3)
- φθάσαντοσ δὲ τοῦ Σύλλα διαφυγεῖν εἰσ τὸ στρατόπεδον, καὶ τῶν στρατιωτῶν, ὡσ ἐπύθοντο ταῦτα, καταλευσάντων τοὺσ χιλιάρχουσ, οἱ περὶ τὸν Μάριον αὖθισ ἐν τῇ πόλει τοὺσ Σύλλα φίλουσ ἀνῄρουν καὶ χρήματα διήρπαζον αὐτῶν, ἦσαν δὲ μεταστάσεισ καὶ φυγαί, τῶν μὲν εἰσ πόλιν ἀπὸ στρατοπέδου, τῶν δ’ ἐκεῖσε διαφοιτώντων ἐκ τῆσ πόλεωσ, ἡ δὲ σύγκλητοσ ἦν μὲν οὐχ αὑτῆσ, ἀλλὰ τοῖσ Μαρίου καὶ Σουλπικίου διῳκεῖτο προστάγμασι, πυθομένη δὲ τὸν Σύλλαν ἐπὶ τὴν πόλιν ἐλαύνειν ἔπεμψε δύο τῶν στρατηγῶν, Βροῦτον καὶ Σερουΐλιον, ἀπαγορεύσοντασ αὐτῷ βαδίζειν. (Plutarch, Sulla, chapter 9 1:1)
- καὶ πρῶτον μὲν ἐλθὼν οἱο͂σ ἦν εἰσ τὸν Ὀτρυνέων πίνακα τὸν ἐκκλησιαστικὸν ἐγγράφειν αὑτὸν Ἐλευσίνιοσ ὤν, καὶ τοῦτο διῳκεῖτο, ἔπειτα, πρὶν ἐγγραφῆναι καὶ ἐν τῷ ληξιαρχικῷ γραμματείῳ τῷ τῶν Ὀτρυνέων, μετέχειν τῶν κοινῶν, τηλικαύτην παρανομίαν προαιρούμενοσ παρανομεῖν ἕνεκα πλεονεξίασ. (Demosthenes, Speeches 41-50, 42:2)
- διὸ παρὰ τοῖσ Λάκωσι τοῦθ’ ὑπῆρχεν, καὶ πολλὰ διῳκεῖτο ὑπὸ τῶν γυναικῶν ἐπὶ τῆσ ἀρχῆσ αὐτῶν. (Aristotle, Politics, Book 2 209:1)
Derived
- ἀποικέω (to go away from home, to settle in a foreign country, emigrate)
- εἰσοικέω (to settle in)
- ἐνοικέω (to dwell in, gave, to dwell in)
- ἐξοικέω (to emigrate, to be completely inhabited)
- ἐποικέω (to go as settler or colonist to, to settle in, to be settled with hostile views against)
- κατοικέω (to dwell in, to settle in, to colonise)
- μετοικέω (to change one's abode, remove to, to settle in)
- οἰκέω (, I inhabit, I colonize)
- παροικέω (to dwell beside, dwell along the coast of, to live near)
- περιοικέω (to dwell round)
- προδιοικέω (to regulate, order, govern)
- προεποικέω (to colonise before)
- προσοικέω (to dwell by or near, neighbouring tribes, to dwell in or near)
- προσσυνοικέω (to settle with, in, join with)
- συνοικέω (to dwell together, to live with, to live together)
- ὑπεροικέω (to dwell above or beyond)
- ὑποικέω (to dwell under: to lie hidden)