ᾄδω
Non-contract Verb;
이형
Transliteration:
Principal Part:
ᾄδω
ᾄσω
ᾖσα
ᾖσμαι
ᾔσθην
Structure:
ᾴ̓δ
(Stem)
+
ω
(Ending)
Sense
- Alternative form of ἀείδω (aeídō, “I sing”)
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ὃ νῦν ἂν ᾐδέσθην ἐγὼ λέγειν ἀληθὲσ ὄν. (Dionysius of Halicarnassus, Epistula ad Pompeium Geminum, chapter 2 8:4)
- ὥστε ἔγωγε πυθόμενοσ ὡσ ἐπὶ τοιαύτῃ θέᾳ σχολάζοισ, οὐκ ᾐδέσθην μόνον ὑπὲρ σοῦ ἀλλὰ καὶ ἠνιάθην εἰ Πλάτωνοσ καὶ Χρυσίππου καὶ Ἀριστοτέλουσ ἐκλαθόμενοσ κάθησαι τὸ ὅμοιον πεπονθὼσ τοῖσ τὰ ὦτα πτερῷ κνωμένοισ, καὶ ταῦτα μυρίων ἄλλων ὄντων ἀκουσμάτων καὶ θεαμάτων σπουδαίων, εἰ τούτων τισ δέοιτο, τῶν κυκλίων αὐλητῶν καὶ τῶν κιθάρᾳ τὰ ἔννομα προσᾳδόντων, καὶ μάλιστα τῆσ σεμνῆσ τραγῳδίασ καὶ τῆσ φαιδροτάτησ κωμῳδίασ, ἅπερ καὶ ἐναγώνια εἶναι ἠξίωται. (Lucian, De saltatione, (no name) 2:2)
- περὶ δὲ Γαϊού Καίσαροσ ᾐδέσθην ἂν εἰπεῖν, ὡσ ὑπ’ εὐτυχίασ ἤρθη μέγιστοσ, εἰ μὴ τοῦτ’ αὐτὸσ ἐμαρτύρησεν. (Plutarch, De fortuna Romanorum, section 61)
- περὶ δὲ Γαϊού Καίσαροσ ᾐδέσθην ἂν εἰπεῖν, ὡσ ὑπ’ εὐτυχίασ ἤρθη μέγιστοσ, εἰ μὴ τοῦτ’ αὐτὸσ ἐμαρτύρησεν. (Plutarch, De fortuna Romanorum, section 61)
- ᾔσθετο γάρ, ὡσ ἐοίκεν, τῆσ ἰδίασ ἀπειροκαλίασ καὶ ὄνομα ἔθετο αὐτῇ τὸ διθύραμβον, ὃ νῦν ἂν ᾐδέσθην ἐγὼ λέγειν ἀληθὲσ ὄν. (Dionysius of Halicarnassus, De Demosthene, chapter 6 1:4)
Derived
- ἀπᾴδω (to sing out of tune, be out of tune, to dissent)
- ἐξᾴδω (to sing out, sing one's last song, to sing of)
- κατᾴδω (to sing to, to charm or appease by singing, to sing a spell or incantation)
- περιᾴδω (to go about singing)
- προᾴδω (to sing before, prelude)
- προσᾴδω (to sing to, to sing the songs, to harmonise)
- συνᾴδω (to sing with or together, to be in accord with, to celebrate together)