μονόω?
ο-contract Verb;
Transliteration: monoō
Principal Part:
μονόω
Structure:
μονό
(Stem)
+
ω
(Ending)
Sense
- to make single or solitary, isolated, allowed but one son
- to be left alone or forsaken, they were left each man by himself, taken apart, without witnesses
- deserted
Conjugation
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ Θεός. τίς ἀνήγγειλέ σοι ὅτι γυμνὸς εἶ, εἰ μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ᾿ αὐτοῦ ἔφαγες; (Septuagint, Liber Genesis 3:11)
- τῷ δὲ Ἀδὰμ εἶπεν. ὅτι ἤκουσας τῆς φωνῆς τῆς γυναικός σου καὶ ἔφαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ φαγεῖν, ἀπ᾿ αὐτοῦ ἔφαγες, ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου. ἐν λύπαις φαγῇ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου. (Septuagint, Liber Genesis 3:17)
- εἰσελεύσομαι ἐν δυναστείᾳ Κυρίου. Κύριε, μνησθήσομαι τῆς δικαιοσύνης σοῦ μόνου. (Septuagint, Liber Psalmorum 70:16)
- αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου, ὅτι ὑψώθη τὸ ὄνομα αὐτοῦ μόνου. ἡ ἐξομολόγησις αὐτοῦ ἐπὶ γῆς καὶ οὐρανοῦ. (Septuagint, Liber Psalmorum 148:13)
- καὶ διαθήκην τῷ Δαυὶδ υἱῷ Ἰεσσαὶ ἐκ φυλῆς Ἰούδα, κληρονομία βασιλέως υἱοῦ ἐξ υἱοῦ μόνου. κληρονομία Ἀαρὼν καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. (Septuagint, Liber Sirach 45:25)