Ancient Greek-English Dictionary Language

ἁπλόω

ο-contract Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: ἁπλόω

Structure: ἁπλό (Stem) + ω (Ending)

Etym.: a(plou=s

Sense

  1. to make single, to unfold, stretch out, lay stretched out

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἁπλῶ ἁπλοῖς ἁπλοῖ
Dual ἁπλοῦτον ἁπλοῦτον
Plural ἁπλοῦμεν ἁπλοῦτε ἁπλοῦσιν*
SubjunctiveSingular ἁπλῶ ἁπλοῖς ἁπλοῖ
Dual ἁπλῶτον ἁπλῶτον
Plural ἁπλῶμεν ἁπλῶτε ἁπλῶσιν*
OptativeSingular ἁπλοῖμι ἁπλοῖς ἁπλοῖ
Dual ἁπλοῖτον ἁπλοίτην
Plural ἁπλοῖμεν ἁπλοῖτε ἁπλοῖεν
ImperativeSingular ά̔πλου ἁπλούτω
Dual ἁπλοῦτον ἁπλούτων
Plural ἁπλοῦτε ἁπλούντων, ἁπλούτωσαν
Infinitive ἁπλοῦν
Participle MasculineFeminineNeuter
ἁπλων ἁπλουντος ἁπλουσα ἁπλουσης ἁπλουν ἁπλουντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἁπλοῦμαι ἁπλοῖ ἁπλοῦται
Dual ἁπλοῦσθον ἁπλοῦσθον
Plural ἁπλούμεθα ἁπλοῦσθε ἁπλοῦνται
SubjunctiveSingular ἁπλῶμαι ἁπλοῖ ἁπλῶται
Dual ἁπλῶσθον ἁπλῶσθον
Plural ἁπλώμεθα ἁπλῶσθε ἁπλῶνται
OptativeSingular ἁπλοίμην ἁπλοῖο ἁπλοῖτο
Dual ἁπλοῖσθον ἁπλοίσθην
Plural ἁπλοίμεθα ἁπλοῖσθε ἁπλοῖντο
ImperativeSingular ἁπλοῦ ἁπλούσθω
Dual ἁπλοῦσθον ἁπλούσθων
Plural ἁπλοῦσθε ἁπλούσθων, ἁπλούσθωσαν
Infinitive ἁπλοῦσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἁπλουμενος ἁπλουμενου ἁπλουμενη ἁπλουμενης ἁπλουμενον ἁπλουμενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • διὸ μὴ χαλεπῶσ ἔχε μηδ’ οἰού μειονεκτεῖν, εἴ τι καὶ ταύτῃ κατὰ τὸ ἁπλοῦν ἀπεκρινάμην. (Lucian, Dearum judicium, (no name) 4:12)
  • οὐ μέντοι μικρὸν οὐδὲ ἁπλοῦν ἐστι τοῦτο, ὡσ ἄν τισ ὑπολάβοι, ἀλλὰ πολλῆσ μὲν τέχνησ, οὐκ ὀλίγησ δὲ ἀγχινοίασ, ἀκριβοῦσ δέ τινοσ ἐπιμελείασ δεόμενον οὐ γὰρ ἂν τοσαῦτα ἔβλαπτεν ἡ διαβολή, εἰ μὴ πιθανόν τινα τρόπον ἐγίνετο· (Lucian, Calumniae non temere credundum, (no name) 11:1)
  • ^ οὐ γὰρ ἁπλοῦν οὐδὲ ἐπιπόλαιον τῆσ μανίασ τὸ εἶδοσ, ἀλλά τι παλαιὸν ὑποικουροῦν ἐν τῇ ψυχῇ κακὸν ἀπέρρηξε καὶ ἐσ τοὐμφανὲσ ἐξενίκησε. (Lucian, Abdicatus, (no name) 6:2)
  • ἐὰν τῆσ μὲν λέξεωσ τὸ ἰσχυρόν, τῆσ δὲ συνθέσεωσ τὸ ἁπλοῦν, τῶν δὲ πραγμάτων τὸ εὔκαιρον, τῆσ δὲ κατασκευῆσ τὸ μὴ τραγικὸν μηδὲ ὀγκῶδεσ ἔχῃ ταῦτα γὰρ μέγιστα ἐκείνου τοῦ ἀνδρὸσ ἴδιά ἐστιν, Ὑπερείδου λεγέτω. (Dionysius of Halicarnassus, De Dinarcho, chapter 7 1:3)
  • κἀγὼ μὲν ᾤμην ἁπλοῦν τι τοῦτο εἶναι καὶ δεξιὸν ἐπεὶ δὲ κατὰ μέσον τὸν πόρον ἐγενόμην, δακρύοντα ὁρῶν τὸν κυβερνήτην καὶ τοῖσ ναύταισ τι ἀντιλέγοντα οὐκ ἀγαθὰσ εἶχον περὶ τῶν μελλόντων ἐλπίδασ. (Lucian, Alexander, (no name) 56:2)

Derived

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION