συμπλοκή
First declension Noun; Feminine
Transliteration:
Principal Part:
συμπλοκή
Structure:
συμπλοκ
(Stem)
+
η
(Ending)
Sense
- an intertwining, complication
- a close struggle or engagement
Declension
First declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- καὶ μικροῦ ὁ νεανίασ ἐν τῇ πρὸσ τὴν Χίμαιραν συμπλοκῇ διεφθάρη ἐπιτίμιον σωφροσύνησ ὑποσχὼν καὶ τῆσ πρὸσ τὸν ξένον αἰδοῦσ ὑπὸ μάχλου γυναικὸσ ἐπιβεβουλευμένοσ. (Lucian, Calumniae non temere credundum, (no name) 26:3)
- ἡ γοῦν χορεία τῶν ἀστέρων καὶ ἡ πρὸσ τοὺσ ἀπλανεῖσ τῶν πλανήτων συμπλοκὴ καὶ εὔρυθμοσ αὐτῶν κοινωνία καὶ εὔτακτοσ ἁρμονία τῆσ πρωτογόνου ὀρχήσεωσ δείγματά ἐστιν. (Lucian, De saltatione, (no name) 7:4)
- καὶ γὰρ ὁ ἵπποσ αὐτῷ συνετεθνήκει, μιᾷ πληγῇ ἀμφότεροι διαπαρέντεσ ὑπὸ Θρᾳκόσ τινοσ πελταστοῦ ἐν τῇ ἐπὶ τῷ Ἀράξῃ πρὸσ τὸν Καππαδόκην συμπλοκῇ. (Lucian, Dialogi mortuorum, 6:2)
- ἔνθα δὴ καὶ μάλιστα ἴδοι τισ ἂν ὁπόσην ὑπὲρ ἀλλήλων εὔνοιαν ἐπεδείκνυντο, ἐν τῇ πρὸσ τοὺσ Σκύθασ συμπλοκῇ. (Lucian, Toxaris vel amicitia, (no name) 6:6)
- ὁ γάρ Δάνδαμισ ἐν τῇ πρὸσ Σαυρομάτασ συμπλοκῇ, ἀπαχθέντοσ αἰχμαλώτου Ἀμιζώκου τοῦ φίλου αὐτοῦ ‐ μᾶλλον δὲ πρότερον ὀμοῦμαί σοι τὸν ἡμέτερον ὁρ́κον, ἐπεὶ καὶ τοῦτο ἐν ἀρχῇ διωμολογησάμην οὐ μὰ γάρ τὸν Ἄνεμον καὶ τὸν Ἀκινάκην, οὐδὲν πρὸσ σέ, ὦ Μνήσιππε, ψεῦδοσ ἐρῶ περὶ τῶν φίλων τῶν Σκυθῶν ἐγὼ μὲν οὐ πάνυ σου ὀμνύντοσ ἐδεόμην σὺ δ’ ὅμωσ εὖ ποιῶν οὐδένα θεῶν ^ ἐπωμόσω. (Lucian, Toxaris vel amicitia, (no name) 37:2)